Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
WERBÖCZI ÉS A PARASZTHÁBORÚ 127 juttatta kifejezésre az egyháziak s a klérussal kapcsolatosan a jobbágyok ellen irányuló nézeteket. így például, míg a jóváhagyott szövegben, félreérthetetlenül a keresztes hadjáratot meghirdető Bakócz Tamás esztergomi érsekre célozva, megtiltották, hogy a király parasztszármazású embert püspökségbe vagy érsekségbe emeljen (24. tc.), a fogalmazvány az „egyszerű kanonokság" kivételével az egész klérusból kitiltotta a parasztszármazásúakat. A másik lényeges különbség egy országos főkapitány megválasztására és szerepére vonatkozik. A jóváhagyott szövegben szó sem esik róla. A fogalmazvány azzal kezdődik, hogy „a királyi felség a prelátus és báró uraknak s az ország nemeseinek egyetértésével válasszon egy főkapitányt", s ennek szerepe vörös fonálként húzódik végig szövegében. Az említett 14. és 23. törvénycikkek idézett részének megfogalmazásában nincsen eltérés a fogalmazvány és a jóváhagyott szöveg között. A fogalmazvány azonban maga is már egy átalakított szöveget rögzíthetett. A LEO-ba sorolt gyűjteményben ugyanis fennmaradt egy rövid feljegyzés, amely a vitának még korábbi stádiumára utal. Tizenkét pontban sorolja fel az országgyűlésen hozott határozatokat, oly tömören, hogy inkább azok kivonatának, semmint megszövegezésének látszik.3 6 Kézírása nem Werbőczié, ami nagyon valószínűtlenné teszi szerzőségét, de nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ő számára készítették vagy legalábbis ő tanulmányozta s használta azt fel. A feljegyzés kilencedik pontja írja elő, hogy „a királyi felség a prelátus és a báró urakkal s az országlakókkal együtt válasszon egy főkapitányt". Ebben tehát megegyezik a fogalmazvánnyal, ha nem is tette a követelést ahhoz hasonlóan kiemelt helyre. Szinte valamennyi többi pontjában azonban nemcsak a jóváhagyott szövegtől, hanem a fogalmazványtól is eltér, hellyel-közzel lényegbe vágóan. Legfeltűnőbben második pontjában, amelyben azt a rendelkezést íija le, hogy „minden colonus vagy jobbágy mostantól kezdve örök időkig hetente két napot tartozik szolgálni földesurának, miként Szlavóniában [teszik]".37 A rendelkezés a vitáknak egyik kardinális pontja lehetett. Ennek bizonyítékát látom abban, hogy az erre vonatkozó artikulus az egyetlen, amelyben lényeges eltérés van a jóváhagyott szöveg egykorú változataiban is. Közülük egyesekből teljességgel kimaradt a robotra vonatkozó rendelkezés, mások — s a fogalmazvány is — belefoglalták szövegükbe, hogy minden megházasodott paraszt „hetente egy napot tartozik földesurának szolgálni" (16. tc.). Heti két napról sehol sincs szó. Szó van viszont róla abban a jelentésben, amelyet az egri püspök, Estei Hippolit megbízottja, Bonzagni küldött urának az országgyűlésről. Keltezetlen levelében ismertette az országgyűlésen hozott határozatokat, hozzáfűzve, hogy „még nem publikálták valamennyit". Jelentését tehát az országgyűlés közben írta, s abban nem is a jóváhagyott dekrétumot ismertette. „Először is az erdélyi vajda urat [Szapolyai 36 LEO 248. A szövegében többször használt „statutum est" kifejezés is arra látszik utalni, hogy nem javaslatokat összegez, hanem már megtárgyalt határozatokat ismertet. 37 A szöveg formálódásának menetét legjobban talán az a rendelkezés szemlélteti, amely a parasztokhoz csatlakozott nemesek birtokairól intézkedik. A LEO 248 szövege szerint e birtokokat „a királyi felség annak adja, akinek akarja". A fogalmazvány és a jóváhagyott dekrétum (35. tc.) mintha visszaszívta volna ezt a rendelkezést, határozottan megkötötte a király kezét, kimondva, hogy a király ne adja e birtokokat az uraknak, „akiknek már úgyis elég van, és ha már nekik adta volna, az ilyen adományozást tekintsék érvénytelennek", hanem azok kapják, akiknek fivéreit vagy apját a parasztok megölték.
