Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

BESZÁMOLÓ 1265 súlyosabb lehet az a veszteség, amit az olvasókban, az oktatásban okozhatunk ezekkel a gyakran egymást nem kiegészítő, hanem tagadó, hatálytalanító nézetkülönbségekkel. Az bizonyos, hogy nem könnyű a szerkesztésben eltalálni a helyes arányt. A vita szervezői arra törekedtek, hogy azok a szakemberek kapjanak szót, akik lehetőleg nem szerzők valamelyik kötetben, de a korszakban járatos kutatók. Ez nem minden esetben sikerült. Kívánatos lett volna az is, hogy a teljes szerzői tábor részt tudjon venni a megbeszélésen. Mivel azonban ennek — többek között — anyagi akadályai is voltak, csak azt tudtuk biztosítani, hogy a kötetek szerkesztői jelen legyenek. A szándék az volt, hogy a vita során vélemények hangozzanak el az egyes kötetekről általában és összefoglalóan, majd a kötetek által átfogott korszak egészéről eshessen szó az egyes történeti jelenségek, szakterületek szerint, mint pl. ipar, mezőgazdaság, társadalomtörténet, tudománytörténet, munkásmozgalomtörténet, stb. A Nyíregyházán, 1979. november 21-én sorra kerülő vitán előzetes felkérés alapján — a szerkesztőkkel együtt — 16-án szólalhattak fel. Az egynapos rendezés — melyen szándékunknak megfelelően a mintegy 120—150 fős, érdeklődő hallgatóságot főként történelemtanárok, egyetemi és főiskolai hallgatók alkották — úgyszólván nem is adott lehetőséget érdemi vitára vagy spontán felszólalásokra. Mindennek ellenére a megbeszélés imponálóan magas színvonalú, izgalmas és tanulságos volt. Éppen ezért vállalta a Századok szerkesztősége, hogy anyagát közreadja, s ezzel is lehetőséget biztosít azok hasznosítására. Az alábbiakban az egyes felszólalásokat szinte teljes terjedelmükben és többnyire az elhangzás sorrendjében adjuk közre. Ε helyen is köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak, akik a vita megrendezését lehetővé tették, még inkább azoknak, akik részvételükkel elősegítették, hogy Nyíregyháza és a Tanárképző Főiskola szellemi élete magas színvonalú szakmai rendezvénnyel gazdagodhassék. Hársfalvi Péter I. A politikai történetírás kérdései TAKÁCS PÉTER A Magyarország története 6. kötetének első részéről egy idézettel kezdem hangos töprengéseimet: „A történettudós — ha ki szabad mondanom — felül áll a mindenhatóságon is, mert visszahozza az elmúlt időket, feltünteti a leviharzott századokat, s ez azon munka, mely még a mindenhatóságot is kétségbeejti." Ha az idő rokkáján lepergett másfél század és a történetírók tapasztalatai cáfolják is Vasvári Pál 1846-os naiv hitét a történettudósok hatalmáról, a Magyarország története 10 kötetes szintézisének szerzői és szerkesztői, gyakorlati munkájuk során, meggyőztek arról, hogy nemcsak a „leviharzott századok . .. visszahozásával" képesek a „mindenhatóságot.. . kétségbeejteni", hanem legyőzve a lehetetlent, képesek az időt visszafelé pergetni. „Hatalmukkal" élve „újraépítették" a magyarországi kapitalizmus „leviharzott" korát úgy, hogy a második világháború romjain „visszafordultak", és 1945-től 1848-ig „vezették" a korszak „rejtelmeire" kíváncsi olvasót. 12 Századok 1981/6