Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Glatz Ferenc: Számvetés (Eredmények; tanulságok a Magyarország története eddigi munkálataiban) 1244/VI

BESZÁMOLÓ 1253 A szerzők e széles körű kutatásai, másrészt az,hogy a szerkesztőség a Magyarország története koncepcionális előkészítését ilyen tág értelemben fogta fel — késleltették a kéziratok elkészülését. Ellentmondásokat szült ez a szerzői kollektívákon belül is; hiszen az, aki a sorozatszerkesztőség kezdeti elképzeléseinek megfelelően igyekezett magát a határidőkhöz tartani, s elsősorban a már feltárt forrásanyag és a rendelkezésre álló szakirodalom alapján készítette el szövegét, az nemcsak hogy „erkölcsi kopás"-nak tette ki kéziratát (több kötet esetében 8—9 éve állnak készen fejezetek, várva a késlekedő szerzőket, s így a kötet elkészültét), hanem emellett lemondott az újabb kutatásokról, kézirata további javításának lehetőségéről. A sorozatszerkesztőség is nehéz helyzetbe került. Örömmel vette tudomásul a monográfiák, kandidátusi, doktori disszertációk megszületését, amelyek a Magyarország története szerzőinek alapozó kutatásaiból sarjadtak ki nagy számmal, ugyanakkor kénytelen volt a felettes tudománypolitikai fórumok és ugyanígy a közvélemény elvárásainak ellenére — a határidők újabb és újabb módosításába bocsátkozni. Amit örömmel nyugtázott és ösztönzött: a már említett nagyszabású, új anyagfeltáráson alapuló sokszáz oldalas monográfiák. Ahhoz például, hogy a szintézis egy fejezetében megfogalmazható legyen, monográfia keretében kellett kidolgozni a Kárpátmedence honfoglalás előtti népeinek történetét és ugyanígy a honfoglalás előtti Magyarország őstörténetét, hogy tisztán láthassuk az osztálytársadalom kialakulásának a marxista történetírásban annyit vitatott menetét, az osztálytársadalom kialakulásának termelési előfeltételeit, a nomadizálók immár földművelő tevékenységét, ennek befolyását a társadalmi szervezettség alakulására. S talán az sem véletlen, hogy ugyanezen évszázadok történetét tárgyaló kötet tematikai körében készült el az utóbbi évtizedek hazai középkorkutatásának egyik legnagyobb teljesítménye: az államalapítás korának rendkívül részletes feldolgozása. Anélkül, hogy a kritikák elébe vágnánk, jeleznünk kell: a szinte teljes hazai forrásbázisra épülő, gazdag fantáziával, s így természetesen több vitatható hipotézissel is megírt monográfia valóban nagyszabású összegezésnek számít a 10—11. század kutatásában, és egyben fel is hívja a figyelmünket: mennyire újra- és újra vizsgálnia kell a marxista teóriának államról, feudalizmusról, „hűbéri lánc"-ról kialakított következtetéseit, általánosításait a kutatás során feltárulkozó újabb és újabb konkrét történeti forrásanyag alapján. Mint ahogy valószínűleg alkalmat ad majd az újragondolásra egy adott történeti személyiség, az egyház, művelődési, társadalomszervező tevékenység feudalizmuskorabeli szerepéről az az elkészült, mintegy hatvan íves monográfia, amelyik a 13. század második felének történetét, IV. Béla „új honalapítását" taglalja. S lia ehhez még hozzávesszük a Zsigmond-kor hatalmas nemzetközi forrásanyagra épülő impozáns feldolgozását, láthatjuk: mennyi mulasztása volt és van történetírásunknak a felszabadulás után lelassult medievisztikai kutatások terén. De láthatjuk azt is: a tízkötetes szintézis szükségszerűen kényszerít bennünket ezen elmaradások behozására. És ez utóbbi megállapítás az elmaradások behozásáról már egy-egy korszak, mint például a középkor kutatására vonatkozik. A késői historiográfiai felmérések minden bizonnyal a Magyarország története, illetve a hozzá kapcsolódó viták, kutatások egyik legnagyobb érdemének fogja betudni, hogy fokozottan hívta fel a figyelmet a művelődés és a társadalom történetére. Az 1960-as évektől mind többet elhangzó igény — hogy ti. a politikatörténet és a gazdaságtörténet mellé intézményesen is fejlesszük ki a társadalom- és művelődéstörténetet —, a szintézis írásakor sürgető kutatási feladattá vált. Nem véletlen