Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I

WERBÖCZI ÉS A PARASZTHÁBORÚ 119 A tervezet egyik falról sem vett tudomást, a ténylegesekről sem. A józan ész persze tiltakozik ez ellen: nem esik túlságosan nehezére a kilenced behajtóit a szász falvakba kísérni, de képtelen arra, hogy őket például Brassó vagy Nagyszeben polgáraival szembesítse. Csakhogy a tervezet nem a racionalizmus talaján készült — úgy vélem, legfőképpen ez szűrhető le a vázoltakból —, és semmivel sem támogatja azt az ésszerűség diktálta feltételezést, hogy Werbőczi csupán a szász parasztoktól kívánta a kilencedet behajtani. Ε szempontból tervezetének tartalmánál talán még súlyosabban esik latba az, ami hiányzott belőle. Királyi bevételekről a 15—16. század folyamán nem készült olyan költségvetési tervezet, amely ne számolt volna a szászok adójával, a Szent Márton napi cenzussal. Csak Werbőczi hallgatott róla, noha azzal biztosan nem vádolható, hogy megfeledkezett a szászokról. Nagyobb szerepet szánt nekik a királyi jövedelmek növelésében bármely más költségvetési tervezetnél, több pénzt követelt tőlük a ténylegesen behajtottnál, csak éppen nem a megszokott módon kívánta növelni a summát. A szász közösség valójában ugyanúgy adózott, mint ez időben bármely királyi város. Az összeget a közösség egészére vetették ki, rábízva, hogyan osztja el a terheket a városokon belül, a városok, valamint a nekik alávetett falvak között. A terhek növelésétől pedig ugyanoly kevéssé védték privilégiumaik a szászokat, mint a királyi városokat: az utóbbiakhoz hasonlóan ők is kénytelenek voltak királyi parancsra rendkívüli adókkal kiegészíteni meghatározott és nagyjából változatlan összegű évi cenzusukat.1 9 A szászok Szent Márton napi cenzusa a Jagelló-korban 5—7000 forintot tett ki.20 Ennek az összegnek legalább kétszeresét, de inkább háromszorosát, olykor négyszeresét fizették évente rendkívüli adóként.2

1 Dicsérő jellemzésként hangsúlyozta ezt a 16. század közepén egy Erdélyről szóló értekezés, amely Verancsics Antalnak, János király, majd Ferdinánd humanista műveltségű diplomatájának a gyűjteményében maradt fenn. Az értekezés szerzője — valószínűleg maga Verancsics — elragadtatással adózott a szászok szorgalmának, földjeik termékenységének, városaik virágzásának, és nagy elismeréssel írt adózási készségükről is: „Rendes cenzusokon kívül a királyok annyi pénzt kértek tőlük, amennyit és ahányszor csak akartak, s ezt ők minden kelletlenség és makrancoskodás nélkül fizették".22 19

A királyi városok és a szászok adózási rendszerének kialakulásáról és működéséró'l Kubinyi Α.: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez (különös tekintettel az 1458-1526 közti időre). Tanulmányok Budapest Múltjából. 21. 1979. 15-19. 20

Az összeg változatlan lehetett - Brassó városa például az 1506 és 1526 között eltelt húsz esztendő mindegyikében 192 forint 25 aspert adott Szent Márton napi cenzusként (Quellen zur Gesch. d. Stadt Kronstadt in Siebenbürgen. l.Bd. Kronstadt, 1886.), de a különböző források más-más számmal adják meg annak nagyságát. 5 ' 1516-ig általában évi 16-17 000, 1517-től többnyire évente 20 000 forintot, de 1508-ban például 26 000 forintot és hasonló összegű volt - mint látni fogjuk - a rendkívüli adó 1514-1515-ben is. (Quellen zur Gesch. d. Stadt Kronstadt. 1. Bd. 177. és köv. 11., Archiv Jud. Sibiu. Szász nemzeti lt. III. 119, IV. 8, 60.) 2 2

Verancsics A. összes munkái. Közli Szalay L. 1. köt. Pest, 1857. (Monumenta Hungáriáé Historica. 2. oszt. 2. köt.) 147-148. - Acsády Ignác bizonyította be, hogy a „Verancsics Antal összes munkái" címen publikált mű 1. és 2. kötetében közreadott latin és magyar nyelvű értekezések legtöbbjének nem Verancsics Antal a szerzője. A különböző tartalmú, terjedelmű és színvonalú följegyzések nagy része Verancsics számára és fölkérésére készült, tervezett, de meg nem írt történeti művének alapjául. Akadnak azonban az értekezések között biztosan vagy föltehetően Verancsicstól