Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Gergely Ferenc: Cserkész világtábor Magyarországon 1218/VI
Gergely Ferenc: CSERKÉSZ VILÂGTÂBOR MAGYARORSZÁGON (Gödöllő, 1933) A cserkészet hazai kezdeményezői angol és német minták nyomán indultak el. A két irányzat mögött egymással szemben álló társadalmi, politikai erők működtek. Az angol (boy scout) úton indulók főként a hivatalos vallásfelekezeteket, a hangsúlyozott nemzeti irányt képviselték, míg a német (pfadfínder) változat hívei elsősorban Budapest liberális városi vezetésének köszönhették térhódításukat. A két szövetség — a Cserkész és az Őrszem — rövid párhuzamos munka után egyesült, ami tulajdonképpen a baloldali erők átmeneti visszaszorítását, az őrszem-mozgalom formai megszűnését jelentette. Ezt a fordulatot támogatta a világháború jegyében meghirdetett nemzeti összefogás is. A háborús években arra törekedtek a kislétszámú, szétszórtan létező, főként segítőmunkát végző csapatok vezetői, hogy az első évek eredményeit megőrizzék,készüljenek a jövő feladataira. Ezt a célt szolgálta az ún. Háborús Bizottság, amely a bevonulások miatt széthullott szövetséget helyettesítette. Akkor, amikor a központi hatalmak veresége előrevetette árnyékát, a mozgalom háttérbe szorított baloldali csoportjának tevékenysége megélénkült. A két forradalom alatt a cserkészet nem szűnt meg, hanem igyekezett a gyorsan változó körülményekhez igazodni. A Tanácsköztársaság leverése után a cserkészvezetés kizárta „árulóit", s a „keresztény-nemzeti" restaurációhoz csatlakozva, rendkívül gyors ütemben építette ki országos szervezetét, növelte létszámát, kidolgozta és írásba foglalta nevelési rendszerét. Viszonylag kevés állami támogatással tartotta fenn magát. Szükségleteit - függetlenségét is védelmezve — önmaga teremtette elő, szűkös társadalmi segítséggel kiegészítve. A húszas évek első felében - versengve a leventeintézménnyel - minden téren jelentős fejlődést ért el; a nemzetközi táborozásokon (jamboree) való részvételével a magyar kormány külpolitikai törekvéseit szolgálta. Az 1926-ban megrendezett Nemzeti Nagytábor e fejlődés fontos állomása volt. Ettől kezdve egyre erőteljesebben jelentkeztek az intézményesülés jelei, a cserkészet militarizálására irányuló törekvések, a nevelés háttérbeszorulása, az őrsi élet gyengülése, a szobacserkészet, az iskolai módszerek erőltetése és a mindvégig belső feszítőerőként ható felekezeti torzsalkodás. A gazdasági világválság hatása és a nyomában támadt politikai harc fokozta a mozgalom belső fejlődéséből adódó nehézségeket. Ilyen körülmények között vállalták a IV. világtáborozás hazai megrendezésést.1 ' A magyar cserkészmozgalom iratanyagára kétféleképpen hivatkozunk, egyrészt Kápolnai József Iratgyűjteményét (KJIGy), másrészt az Országos Levéltár Ρ 1359 törzsszámát említve. Ma már az első'
