Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál Péter.Az egyetemi hallgatók mozgalmai Debrecenben (1933-1936) 1192/VI
EGYETEMI MOZGALMAK DEBRECENBEN (1933-1936) 1203 leírhatatlan nyomora hatására pedig a korszerű földbirtokreform szükségességét fogalmazták meg. Az állás- és jövedelemhalmozás megszüntetése mellett követelték a fizetések maximumának és minimumának megállapítását, valamennyi egyetemi és főiskolai hallgató részére pedig a tandíj és más dijak 50%-kal való leszállítását. A röplap tartalmát már a rendőrség is veszélyesnek tartotta, ezért január 9-én kihallgatták Barcza Gedeont, de eljárást nem indítottak ellene. Ezek az akciók azonban a kormánypárt számára is egyre kellemetlenebbé váltak, s így az egyetemi hallgatók mozgalmát minél gyorsabban szerették volna már lezárni. Ennek érdekében báró Vay László, Hajdú vármegye főispánja 1934. január 15-én Budapestre utazott, hogy Hóman Bálinttal tanácskozzon. A Turul kerületi vezérsége a tanácskozás sikere érdekében 3 pontban foglalta össze kívánságait, Jármy Tamás miniszteri tanácsos pedig közvetítő szerepet vállalt a debreceni Társadalmi Egyesületek Szervezete és a Ker. Nemzeti Liga vezetősége nevében az egyetemi szervek és a diákság között.44 Ennek eredményeképpen a Ker. Nemzeti Liga január 18-án értekezletre hívta meg a 30-as bizottság három tagját, Barcza Gedeont, Szlávy Lászlót és Simon Józsefet, ahol Vay László budapesti tárgyalásairól, a diákság kívánságaival kapcsolatos garanciákról tájékoztatták őket. Másnap Jármy vezetésével fogadta őket a főispán, aki a megbeszélést követően úgy nyilatkozott, hogy az egyetemi mozgalom vezetői megelégedéssel fogadták a kormány intézkedéseit, és ennek következtében megszüntetik a beiratkozási sztrájkot.4 5 A 30-as bizottság január 19-én tartotta utolsó ülését, ahol Barcza már nem tudta elérni, hogy követelésük teljesítéséig tovább folytassák a beiratkozási sztrájkot, hanem magára maradt. Barcza - mint az intenzív-interjúban megfogalmazta — anélkül távozott a bizottság üléséről, hogy a követeléseket visszavonta volna. így ezek továbbra is mint jogos követelések izzottak a hallgatók körében.4 6 Barcza kiválása után a bizottság vezetése a szélsőjobboldali, a fehér-radikális szárny kezébe került, amely a főispáni intenciónak megfelelően beszüntette a sztrájkot, s röpcédulán felszólították a diákságot a beiratkozás megkezdésére. A 30-as bizottság létrejötte törést jelentett a Turul Szövetség hivatalos hierarchiájában, hiszen az egyetemi hallgatók a meglévő ifjúsági alakulatok, így pl. a Turul helyett is egy új szervezeti formát hoztak létre érdekeik artikulálására. A bizottság programja eklektikus volt, melyben a jobboldali, szélsőjobboldali követelések mellett a magyar társadalom valóságos problémái is megfogalmazást nyertek. A 30-as bizottság tevékenységének jelentőségét azonban — jobboldali, antiszemita beállítottsága ellenére — éppen ezen a területen abban ragadhatjuk meg, hogy a szociális igazságtalanságokat felismerve, az egyetemisták figyelmét a munkásság, illetve elsősorban a parasztság tűrhetetlen életviszonyai megváltoztatása felé irányították. Ennek jelentőségét pedig csak akkor értelmezhetjük helyesen, ha figyelembe vesszük, hogy korábban az egyetemi hallgatók mozgalmainak célkitűzése nem ment túl a numerus clausus követelésén. 44 DUH, 1934. január 17. A további tárgyalások feltételeként a következő pontok elfogadását kérték a Turul-vezetők az ET-tól: 1. ismerje el a 30-as bizottságot alkotmányosan megválasztott szervnek, 2. a diákmegmozdulásokkal kapcsolatban hozott fegyelmi büntetést törölje, 3. a karhatalom visszavonása az egyetem területéről. 4 5 ETjk, 1934. január 19., X. rendkívüli ülés. 4 6 Barcza Gedeon interjúja, 35-36., DFU, 1934. január 20. 8*
