Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
1130 TILKOVSZKY LORANT viszonyát. Bízik a magyar kormány kinyilvánított szándékában, hogy biztosítja a német kisebbség kulturális jogait.9 7 Bohle ezen állásfoglalását magyar részről igen pozitívan értékelték. Megelégedését fejezte ki Horthy kormányzó, aki őt előadása után fogadva, arról beszélt, hogy a magyarországi németek mindig derék állampolgárok voltak, s azok is lesznek, ha nem izgatják fel őket. Darányi miniszterelnök, aki személyesen is jelen volt az előadáson, úgy vélekedett, hogy Bohle szavai le fogják csillapítani a pángermán agitációra hivatkozó hangulatkeltést. ígérte, hogy továbbra is biztosítva lesz a magyarországi németek állampolgári egyenjogúsága, s az iskolakérdésben maradéktalanul teljesíteni fogja a német kívánságokat. Széli belügyminiszter kijelentette, hogy tartja magát a Führer helyettesével váltott nyilatkozatához, s meg van győződve arról, hogy a magyarországi német kisebbség kérdése többé nem konfliktusforrás a két ország között. További kívánságokkal Kánya külügyminiszter állt elő: kérte a magyar nemzetiségpolitikát támadó cikkek megjelenésének megakadályozását a német sajtóban, valamint a romániai és a jugoszláviai németek befolyásolását abban az irányban, hogy sajtójuk ne uszítson a magyar kisebbség ellen. Bohle mindkét vonatkozásban tipikus válaszokat adott: magyar részről ne adjanak okot a német sajtótámadásokra, s ha panaszuk van, azt ne általánosságban hangoztassák, hanem konkrét formában adják elő; ami pedig a romániai és jugoszláviai német sajtót illeti, az ottani németségnek éppúgy nem osztogathatnak Németországból parancsokat, mint a magyarországinak, mert az nyílt beavatkozás lenne az illető országok belügyeibe. Mégis vállalta e kérések előterjesztését Berlinben éppúgy, mint Kánya javaslatát arra vonatkozóan, hogy a magyarországi németség kulturális céljaira szolgáló, eddig áttekinthetetlen németországi pénztámogatás a jövőben nyíltan, egyezményben rögzített mértékben és módon történjék.9 8 Alighogy végetért Bohle 1938. január 23—27 közti magyarországi látogatása, heves támadások indultak Richard Huss debreceni egyetemi tanár ellen, akinek a nácipángermán Volksdeutsche Kameradschaft élén betöltött vezetőszerepét hazaárulásnak bélyegezve, a katedrájáról való távozását követelték. Huss fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen, amit Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter el is rendelt.99 Az eljárás megindításához a február 4-i minisztertanács járult hozzá, amelynek jegyzőkönyve Kánya külügyminiszter nyomatékosító észrevétele mellett Széli belügyminiszter azon megjegyzését is megörökíti, hogy Husst tulajdonképpen internálni kellene viselkedéséért.10 0 A bonyhádi kerületben megválasztott Klein Antal február 16-án interpellált a képviselőházban Huss ügyében; a Deutscher Volksboteból felolvasott idézetekkel támasztotta alá a pángermán professzort és az általa vezetett mozgalmat súlyosan elmarasztaló véleményét; felvetette a Volksdeutsche Kameradschaft külföldről kapott pénztámogatásának kérdését is. Kijelentette, hogy a magyarországi németség a Gratz-"BA, NS 10/360. Fol. 123-127. Bericht aus Budapest. (Keltezés nélkül); HHSA, NPA, Fasc. 21. Budapest-Berichte. Fol. 885. Baar jelentése, Bp., 1938. január 28. - Weidlein i. m. 197-199. Joachim Kühl: Das ungarländische Deutschtum zwischen Horthy und Hitler. Aussenpolitik und Volksgruppenfrage 1919-1944. Südostdeutsche Heimatblätter, 1955. évf. 3. sz. 134. 98 A Wilhelmstrasse és Magyarország, 110. sz. dok. (251-257.) Bohle feljegyzése. Berlin, 1938. február 3. "Κ. Κ. Klein i. m. 146. 10 0OL Minisztertanácsi jegyzőkönyvek. 1938. február 4. (42. pont).
