Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG A DARÁNYI-KORMÁNY IDEJÉN (2. RÉSZ) 1113 „Elérkezett az utolsó perc". Buber nyílt levele, Gratz memoranduma A Gratz-féle irányzatot rendkívül kínosan érintette ez a fejlemény, amely nem igazolta a várakozásokat, hogy a Széli—Hess nyilatkozatcsere nyomán enyhülni fog a külső beavatkozás a magyarországi németség ügyeibe. A magyar kormány, berlini követe útján, nem sok sikerrel emelt panaszt a német sajtónak a magyar nemzetiségpolitika iránt továbbra sem kíméletes hangja ellen; Mackensen államtitkár Sztójayhoz intézett 1937. augusztus 27-i levele szerint ugyanis csak a magyarországi német kisebbség helyzetének megnyugtató módon való mielőbbi rendezése biztosíthatja igazán a sajtó kedvező hangvételét.55 Az pedig nem volt kétséges, hogy „megnyugtató rendezésnek" azt tartanák, ha a magyar kormány az ígért iskolaügyi intézkedések megtételén túlmenően, mielőbb hetilapot engedélyezne a Volksdeutsche Kameradschaftnak, amely az öthetenként megjelenő Deutscher Volksboté-jával egyenlőtlen küzdelmet vív Gratzék Neues Sonntagsblatt című hetilapjával szemben, majd módját ejtené, hogy akár a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület átszervezése útján, akár egy új népiségi szervezet létesítésével, döntő mértékben Baschék ragadhassák magukhoz a magyarországi német népcsoport vezetését.56 Az NSDAP külföldi szervezetének (AO) magyarországi csoportja erőteljesen támogatta a Volksdeutsche Kameradschaft törekvéseit; Heinrich Grund, a szegedi egyetem volt német lektora például gépkocsin járta 1937 augusztusában a német falvakat, Bäsch nemzetiszocialista irányzatát népszerűsítve.5 7 Ugyanezt tették a Németországból érkező turistacsoportok is; náci agitációjuk ügyében Kánya külügyminiszter augusztus 28-án panaszt tett Erdmannsdorff követnél.5 8 Pest megye törvényhatósági bizottságának szeptember 7-i ülésén a szociáldemokrata Linhardt Antal napirend előtti felszólalásában foglalkozott a Pilisborosjenő, Budaörs, Soroksár községekben németországi turistacsoportok által kifejtett náci-pángermán agitációval, majd a Szociáldemokrata Párt Országos Német Bizottsága titkárával, Zuschlag Vilmossal tárgyalt arról, hogy központi megbeszélés alapján tartandó kerületi értekezletekkel, német nyelvű felvilágosító röpiratok terjesztésével felveszik a harcot a terjedő métellyel.59 Meglehetős izgalmat váltott ki, hogy Pékár Gyula 1937. augusztus 19-én bekövetkezett halála folytán képviselői pótválasztást kellett tartani a 4/5 részében német lakosságú bonyhádi választókerületben. Itt, ahol 1935-ben csak nehezen sikerült győzelmet aratni Bäsch fölött, egy újabb volksdeutsch választási agitáció kibontakozása akkor is nagyon nem kívánatos volt, ha személy szerint Bäsch fellépéséről nem is lehetett szó, mert a választójogi törvény értelmében a jogerősen elítéltek amnesztia esetén is csak öt év múltán nyerhetik vissza aktív és passzív választójogukat. A kormány ezért megegyezést kezdeményezett a kormánypárt és az ellenzéki pártok között arra vonatkozóan, hogy az erők megoszlását elkerülendő, közös jelöltet léptessenek fel - pártonkívüli programmal — a volksdeutschokkal szemben. Meg is állapodtak Perczel Béla Tolna megyei volt alispán, a 5 5 BA, R 18/3331. Fol. 41-47. Mackensen levele Sztójayhoz. Berlin, 1937. aug. 27. s 6 BA, R 18/3331. Fol. 101-103 VoUert feljegyzése. Berlin, 1938. február. (Retrospektív jelleggel.) 57 PI Arch. (Párttörténeti Intézet Archívuma, Budapest), 651. f. 9. es. A XXII. 5/11(1937)13. Nemzetiségi mozgalmak. Bp., 1937. november 5. 58 OL, Κ ihn. pol. 175. es. 21/7. tétel. 2689/1937. Kánya napijelentése. Bp., 1937. aug. 28. 59 PI Arch. 658. f. 5. es. 187. Linhardt Antal jelentései. Bp., 1937. szeptember 14, 20.
