Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI

1110 TILKOVSZKY LORANT Erre vonatkozó — Szabó Dezső nézeteivel e tekintetben merőben ellentétes — fejtegetései csak pátoszukban különböznek a magyar nemzetiségpolitika múltjáról és követendő irányáról Szekfű által szolidabb történetírói hangvétellel kialakított képtől. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert Szekfű, mint a fajvédő politikusokat eszméikkel és törekvéseikkel együtt háttérbe szorító Bethlen István évtizedes kormányzatához rendkívül közel álló publicista tudós, évek hosszú során át volt Bajcsy-Zsilinszkynek is céltáblája, aki nem kevesebb gyanakvással és ellenszenvvel kísérte figyelmmel szereplését, mint Szabó Dezső, ha az ő Szekfű ellen intézett indulatos támadásai nem is voltak oly durván személyeskedő jellegűek. A fajvédőket jellemző nemzetiségellenességben Bajcsy-Zsilinszky még fajvédő politikus korában sem osztozott, de felháborította a német nemzetiségi vezetők egy részének alattomos bekapcsolódása a Magyarország felé irányuló pángermán törekvésekbe; az a taktikája, hogy a németországi és a kisantant-államokbeli német sajtóban kezdeményezett, a magyar nemzetiségpolitikát kíméletlenül támadó, s ily módon a magyar revíziós politikának nagymértékben ártó sajtókampányok révén igyekezett megtörni az ellenállást a helyi körülményektől függően hol teljesen jogos, hol vitathatóan indokolt, vagy éppen teljességgel indokolatlan követelésekkel szemben. Bajcsy-Zsilinszky korábban nagyfokú németbarátsága leépülésében, külpolitikai orientációja gyökeres megváltozásában döntő szerepet játszott a magyarországi német kisebbség ügyeibe már a weimari köztársaság részéről is történt beavatkozás; annak tapasztalása, hogy Németország a magyar revíziós törekvések támogatását olyan feltételekhez szabja, amelyek még a csonka ország területi épségét, politikai értelemben vett nemzeti egységét, szuverenitását és függetlenségét is veszélyeztetik. Bajcsy-Zsilinszkyt szembeállította Szekfűvel, hogy amikor ő már megtagadta a német—magyar sorsközösség gondolatát, Szekfű változatlanul tovább hirdette; amikor ő már arra a felismerésre jutott, hogy a magyar revízió ügyét el kell választani Németország politikájától, Szekfű még mindig azt hirdette, amit Bleyer: hogy ti. Németország nélkül nem lehetséges magyar revízió, s ehhez csak a magyarországi németség helyzetének olyan rendezésén keresztül vezet út, amely kielégíti Németország igényeit. Bajcsy-Zsilinszky Szabó Dezsővel egyetértésben támadta ezt a felfogást, s vele kapcsolatban Szekfűt, de Szabó Dezsővel ellentétben Bajcsy-Zsilinszky felismerte, hogy a nácizmus németországi hatalomra jutása, a náci diktatúra világszerte megdöbbenést keltő módszerei, az ausztriai náci felforgatás, a nácizmussal rokonszenvező hazai szélsőjobboldali mozgalmak térhódítása Szekfű gondolkozására is kihatott: náci formájában már ő is sokkal érzékenyebben reagált a „német veszélyre". Ha Bajcsy-Zsilinszkyvel szemben fenntartotta is Bleyert a magyar állam iránt teljesen lojálisnak minősítő - az azóta feltárt forrásanyag által cáfolt - véleményét —, a Bleyer halála után a magyarországi német mozgalomban bekövetkezett éles polarizálódás, majd nyílt szakadás nyomán csak Szabó Dezső elvakult indulata tételezhette fel, hogy Bäsch oldalán áll. Bajcsy-Zsilinszky számára, aki a Basch-féle náci irányzat elleni harcában igyekezett szorosra fűzni kapcsolatait a Gratz-féle irányzattal, nem volt kétséges, hogy Szekfűvel ugyanezen a vonalon találkozik. A Szabó Dezső által röpirata alcímeként gúnyos játékossággal felvetett kérdésre tehát, hogy ti. „miféle Szekfű nyílt Schittenhelm Ede sírján", Bajcsy-Zsilinszky más választ adott; ő a Szekfű cikkében kifejezett „aggódást" őszintének találta, s a Szabó Dezső-i goromba és dőre elutasítás helyett a korábbi ellentétek ellenére fogódzót keresett s lelt benne egy jövőbeni együttműködésre. Szabó Dezső röpirata megsemmisítő csapást akart Szekfűre mérni, Bajcsy-Zsilinszky viszont partnert kívánt,