Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI

1100 TILKOVSZKY LORANT alapon nyugvó álláspontját a külföldön élő magyar kisebbségek vonatkozásában legális eszközök segítségével minden tekintetbe jövő fórumon ismertté tegye, és annak lehetőség szerint érvényt szerezzen. Sohasem kívánunk mást — mondotta a miniszter -, mint azt, amit az idevágó szerződések célul tűztek, hogy ti. kisebbségeink teljes politikai szabadságuk birtokában szellemi és gazdasági kultúrájukat fejleszthessék, s így továbbra is fennmaradhassanak. Ha a mindenkori magyar kormányok e törekvéseit csak ritkán koronázta is siker, abban nem saját mulasztásaink vétkesek. A jelenlegi politikai erőeloszlás, a Népszövetség szervezete és mai beállítottsága, amellyel szemben a jog és a politikai célszerűség nem tudott érvényre jutni, teremtették ezt az igen sajnálatos körülményt, amely bizonyára nem járult hozzá a békességhez, hanem épp ellenkezőleg, megakadályozta a kiengesztelődés szellemének elterjedését. Ε felfogásunk logikus következménye a magyar kormány magatartása a mai országhatárokon belül élő nem magyar nyelvű állampolgárokkal szemben - folytatódik a nyilatkozat. — Közöttük első helyen áll, mint számszerűen legnagyobb, a magyarországi német kisebbség, amely mint a múltban mindig, bizonyára a jövőben is megőrzi elszakíthatatlan kapcsolatát nemcsak a magyar állammal, hanem a magyar nemzettel is. A múltra való történelmi visszapillantás alapján meg kell állapítanom - mondotta Széli -, hogy a magyarországi német kisebbség sem tartozik a magyar föld autochton őslakóihoz. Német honfitársaink mint idehívott telepesek jöttek Magyarországra, a magyarság akkor meggyérült sorai feltöltésére, amely Európa védelmében, a kereszténységet rohamozó iszlám elleni harcban nagy veszteségeket szenvedett. Ε német telepesek mindig testvéri egyetértésben éltek velünk. Az uralkodó nép részéről semmiféle beolvasztó (elnémetlenítő) törekvés nem nyilvánult meg. Ahol magyarrá váltak, az automatikusan, a természetes társadalmi felszívódás útján történt. Németek maradtak azonban ott, ahol tömegesen éltek. A magyar főváros közvetlen közelében még ma is vannak német nyelvű községek, amelyek két évszázadon át háborítatlanul élhettek és fejlődhettek német kultúrájukban. Ha ez nem lett volna így, ma nem lenne már német kisebbség Magyarországon. Az állampolgári jogok gyakorlása tekintetében és gazdasági téren minden kisebbség ugyanazon bánásmódban részesült a múltban és a jelenben, mint a magyar többség. Ε vonatkozásban nem is hangzott soha panasz. A nyilatkozat ezek után a következőképpen folytatódik: kisebbségi politikánk általános vezérelve, hogy Magyarország legalább olyan jól bánjék német vagy más nyelvű állampolgáraival, mint ahogy azt magyar részről elvárjuk azon államoktól, amelyek területén magyar anyanyelvű kisebbségek élnek. Idevágó jogi rendelkezéseink e célkitűzéssel tökéletes összhangban vannak. Ebből adódik, hogy Magyarországnak semmi újabb alapvető rendelkezést nem kell hoznia a kisebbségügy területén. Csak az szükséges, hogy az eddig kibocsátott rendeletek a gyakorlati életben maradéktalanul megvalósuljanak, és ez a magyar kormánynak fenntartás nélküli, eltökélt szándéka is. Amennyiben a kormány e szándékaival ellentétes felelőtlen törekvések jelentkeznének, a kormány elhatározta, hogy érvényt szerez tekintélyének minden olyan esetben, amikor veszélyeztetettnek látszik az állam alapelveinek érvényesítése a kisebbségi kérdésben. Ez a szándék mindenekelőtt az iskolakérdésre, kulturális és vallási egyesületek alapításának szabadságára, valamint arra vonatkozik, hogy a kormány nem enged érvényesülni semmiféle olyan törekvést, amely a német és más nyelvű kisebbségek kulturális tevékenységének és nyelvhasználatának szabadsága ellen irányulna, mint ahogy azt én oly módon, mely