Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG A DARÁNYI-KORMÁNY IDEJÉN (2. RÉSZ) 1097 ben nem tehet megkülönböztetést: meg kell adni mindazt a hazai kisebbségeknek, amit a határokon túli magyarok számára követelünk, különben az ország területi integritásának visszaszerzésére irányuló minden remény kockán forog. Ebbe az almába bele kell harapni, bármily savanyú is mindazoknak, — papoknak, tanítóknak, jegyzőknek —, akik hazafias lelkesedéssel folytatott több évtizedes magyarosító munkájuk eredményeit látják ezáltal veszendőbe menni. Támogassák a Volksbildungsverein mai vezetőinek erőfeszítéseit, és ne kezeljék az egyesületet továbbra is úgy, mintha Bäsch, Huss és társai még mindig ott ülnének benne. A Gratz-féle irányzat, amely a magyar nemzeti érdekeket és a hazai németség érdekeit egyaránt kívánja szolgálni, különben felőrlődik a magyar közvélemény értetlenségének és a békebontó radikális német csoport agitációjának malomkövei között. Egyrészt fokozottabb támogatás kell azoknak, akik arra vállalkoztak, hogy a hazai németséget a nemzetnek megtartsák, másrészt keményebb kézzel kellene lesújtani a centrifugális irányzatra. Jelenleg sajnos mindkét tekintetben vonakodás, habozás tapasztalható.2 1 A magyar parlament felsőházában már június 24-én hasonló értelemben szólalt fel Heckenberger Konrád. A legszigorúbb eljárást követelte azokkal szemben, akik nem látva tovább az orruknál, nem ismerve fel cselekedeteiknek a határokon túli magyar kisebbségekre való kihatásait, a kisebbségi népiskola-rendelet végrehajtását akadályozzák: „ehelyett neveljék a német nyelven is az ifjúságot a haza iránti szeretetben, melynek apáik mindig hűséges fiai voltak". Ugyancsak erélyes fellépést követelt azokkal szemben is, akik „minduntalan Németországba szaladgálva", ott magukat a magyarországi németség igazi vezéreinek adják ki; a német sajtót és intéző köröket a magyar nemzetiségpolitikáról rosszindulatúan informálják. Itthon körlevelekkel árasztják el a német falvakat, a Gratzféle irányzat, a Volksbildungsverein ellen izgatva. A Bäsch által megszervezett nemzetiszocialista könyvterjesztésre utalva, arra mutatott rá, hogy a Kameradschaftnak politikai céljai vannak; a német kisebbségi kérdést arra használja fel, hogy Németországban érdemeket szerezzen, s onnan anyagi támogatáshoz jusson.2 2 Ugyanezen a napon még két felsőházi szónok érintette a kisebbségi kérdést. Ravasz László református püspök tiltakozott azon törekvés ellen, amely „a magyarországi németséget a birodalmi németség politikai egységébe és testébe kívánja - bár spirituális szálakkal - belefonni", de a kisantant-országokban élő magyar kisebbségekre való tekintettel egyetértett azzal, hogy nyelvi, kulturális egységét az anyanéppel fenntarthassa, ápolhassa.2 3 Teleki Pál viszont ismét régi teóriáját fejtegette, mely szerint „kisebbség és kisebbség között jelentékeny különbség van", s különösen hangsúlyosan hívta fel a figyelmet arra, hogy bár Németországgal régi és kipróbált baráti kapcsolatok fűznek össze, s ma is barátságáról biztosít, mégis számolnunk kell nemcsak gazdasági expanziójával, hanem az itteni német kisebbségre irányuló nemzeti agitációjával, valamint az egyházak iránt tanúsított magatartásának hatásával is. Mindezek révén Magyarország keresztény és nemzeti alapjai kerülnek veszélybe.24 A magyar—német nyilatkozatcsere ügyében mindeddig nem történt előrehaladás. Német részről attól tartottak, hogy a magyar kormány büntetőeljárást indíttat Huss, 21 Pintér László: Sorsdöntő kérdés. (Különnyomat a Nemzeti Újság 1937. június 27-i számából.) 2 2 FN (Felsőházi Napló), 1935/11. 276. 23 FN, 1935/11. 284. 24 FN, 1935/11. 293-294.
