Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
TANULMÁNYOK Tilkovszky Lóránt: A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG A DARÁNYI-KORMÁNY IDEJÉN 2. rész A nyilatkozatcsere-akciót késleltető körülmények A magyar miniszterelnök 1937. május 14-i képviselőházi beszéde keretében a német kisebbségi kérdésre vonatkozóan elhangzott deklaráció németországi sajtóvisszhangja kezdetben meglehetősen gyér és tartózkodó volt; különösen feltűnt a központi náci pártlap, a Völkischer Beobachter hallgatása. Ennek igazi oka nem a beszéddel kapcsolatos német fenntartásokban keresendő, hanem az eleki incidens már elintézettnek vélt ügyében beállott fordulatban. Amikor Sztójay május 15-én szóvá tette a németországi sajtóvisszhanggal való elégedetlenségét, Mackensen német államtitkár azt felelte, hogy a maga részéről természetesen szintén azon volna, hogy Darányi nyilatkozata minél szélesebbkörű és minél kedvezőbb sajtónyilvánosságot kapna, de e szempontból rendkívül káros annak bebizonyosodása, hogy az eleki incidens ügyében kiadott magyar cáfolat, amelynek alapján a Völkischer Beobachter helyesbítette korábbi közleményét, félrevezető volt, s a nemzetiszocialista párt központi lapjának eredeti közleményé felelt meg — mégpedig teljes mértékben — a valóságnak. Felolvasta a meglepett Sztójaynak a budapesti német követ, Erdmannsdorf erre vonatkozó május 13-i táviratát, amely „egy eleki svábnak a követségen tett megbízható közléseire" alapozta megállapításait. Ε közléseket Erdmannsdorf! szerint az azokban kezdetben kételkedő gróf Festetics Domokos kormánypárti képviselő is megerősítette.1 Mackensen közölte Sztójayval, hogy veszélyben látja forogni az előkészített egész nyilatkozatcsere-akciót. Hess, a Führer helyettese, aligha lesz hajlandó nyilatkozata megtételére addig, míg a magyar kormány a leghatározottabban el nem ítéli a nyilvánosság előtt a népinémetekkel szemben Elek községben elkövetett brutalitást, és nyilvánosságra nem hozza a tettesek elleni intézkedéseit. Ε nélkül a nyilatkozatcseréhez — még ha létrejönne is — nem volna biztosítható a kívánatos német sajtóvisszhang.2 A budapesti német követség tanácsosa, Werkmeister, már előző nap, május 14-én átadta a magyar külügyminisztérium politikai osztálya vezetőjének, Bakách-Bessenyey György bárónak az eleki németek tömeges, durva bántalmazására vonatkozóan a követség birtokába jutott anyagot. Az eset alapos kivizsgálására kapott ígéret megnyugtatta a követséget, s Erdmannsdorffot nem befolyásolta az incidens abban, hogy május 15-i jelentésében pozitív értékeléssel foglalkozzék Darányi előző napi képviselőházi beszédének a kisebbségi kérdéssel foglalkozó részével. Véleménye szerint Darányi megnyilatko-1 PA AA (Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes, Bonn), Presseabteilung. Das ungarländische Deutschtum. Bd. 1. Erdmannsdorff távirata. Bp., 1937. május 13. 2 Uo. Mackensen feljegyzése. Berlin, 1937. május 15. 1*
