Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Bromlej; Ju. V.: A Szovjetunió nemzetiségi viszonyai főbb szakaszainak és tendenciáinak kutatásához 1081/V
1081 FOLYÓIRATSZEMLE jelenléte. A küzdelemben a forradalmi erők bázisa az északi területeken volt, ahol a valóban demokratikus tömegmozgalom, a sikeres partizánháború a nép önbizalmát megnövelte, a CLN befolyását erősítette. Érthető tehát, hogy a liberálisok és a keresztény-demokraták is e területekre összpontosították figyelmüket. A KP megfontolt politikája azonban megakadályozta egy bukásra ítélt szocialista forradalmi kísérlet s az ezzel járó polgárháború kirobbantását. Az ellentétek azonban továbbra sem szűntek meg, s nem jelentett minőségi változás a Ferrucio Parri- (az Akciópárt titkára) -kormány kinevezése sem. Az új minisztérium - amelyben Togliatti az igazságügyi tárcát kapta -senkit ki nem elégítő kompromisszumnak bizonyult, s nem felelt meg az újjáépítés problémái által támasztott magas szintű követelményeknek sem. A KP a gazdasági kérdésekre koncentrálta energiáját. Sürgette az infláció megszüntetését, stabil pénz megteremtését, a háború, a spekuláció és a konjunktúra által létrehozott nagy vagyonok progresszív megadóztatását; az életszínvonal felső határának megállapítását; a demokratikus népi ellenőrzés megvalósítását az adók meghatározásában. Törekvései azonban meghiúsultak a kormányban résztvevő, s azon kívül szervezkedő konzervatív csoportok ellenállásán. A kritikus hónapokban a Parri-kormány potenciális bázisát jelentő CLN továbbfejelsztésére nem került sor, s így a minisztérium védtelenné vált a jobboldali manőverekkel szemben. November 23-i bukása - amelyhez Neubert szerint a KP és a SZP nem eléggé erélyes magatartása is hozzájárult — döntő fordulatot jelentett az erőviszonyok alakulásában, ha az alternatívák harcát nem is zárta le véglegesen. Az azonban egyértelművé vált, hogy a pillanatnyi helyzetben a demokratikus forradalom kiteljesítéséhez szükséges feltételek hiányoznak. Ennek megfelelően a baloldal közvetlen feladatként a szociális és politikai viszonyod megszilárdítását tűzte ki a stabilizálódó polgári társadalomban. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1975/8 861-878; 1975/10 1117-1134.) E. G. I JU. V. BROMLEJ: I A SZOVJETUNIÓ NEMZETISÉGI VISZONYAI FŐBB SZAKASZAINAK ÉS TENDENCIÁINAK KUTATÁSÁHOZ A szerző azzal indokolja témaválasztását, hogy a soknemzetiségű Szovjetunióban a nemzetiségi folyamatok sokoldalú elemzése társadalompolitikai szempontból is elengedhetetlen. A szocialista nemzetiségi politika fejlődésének vizsgálata, ezúttal historiografikus módszerrel, elméletileg hasznos tanulságokat ígér. A szovjethatalom első évtizedében — közvetlen politikai aktualitása miatt is — összetetten értelmezték a nemzeti, nemzetiségi kérdést. A gazdasági-társadalmi és politikai szempontok mellett, közigazgatási-jogi, etnikai és nyelvi vizsgálatokat is folytattak, igaz, még nem eléggé tudományos szinten, sem elméleti, sem módszertani tekintetben. Az 1930-as évek eleje és az 1950-es évek dereka közötti időszakban a nemzetiségi viszonyok elemzését alárendelték a történelmi léptékű gazdasági és társadalmi átalakulások értékelésének. Az iparosítással összefüggésben az egyes nemzetiségi területek gazdasági egyenlőtlenségének csökkenését mutatták ki. A mezőgazdaság szocialista átszervezése szemszögéből kutatták a nemzetiségek parasztságának életmód-változásait, a népi kultúrák átalakulását. Az 1950-es évtized végétől napjainkig terjedő periódusra a társadalomtudományok sokoldalú felvirágzása jellemző. Megmutatkozik ez a nemzeti, nemzetiségi probléma tudományos feltárásában is. Fellendültek az egyes etnikumok, nemzetiségek, népek történetére, jogi-közigazgatási viszonyaira, kulturális, nyelvi, néprajzi hagyományaira irányuló kutatások. Ezek szintéziseként az 1960-as években sorra jelentek meg az egyes szovjet köztársaságok, autonóm területek történetét taglaló monográfiák, feldolgozások. Ε munkák különös figyelmet szenteltek a nemzetiségek kulturális fejlődésének, ami különösen jól érzékeltette a szocialista szovjet nemzetek kialakulási folyamatát. Az egyes nemzetek, nemzetiségek felvirágzása kulturális, nyelvi, nemzetiségi sokszínűséget eredményezett, ugyanakkor az egységes szovjet gazdasági, társadalmi és politikai átalakulás keretében ment végbe — kialakítva a szovjet népet, az emberek új típusú közösségét -, ami napirendre tűzte a nemzeti-nemzetiségi területek kölcsönhatását.
