Századok – 1981

FOLYÓIRATSZEMLE - Gallego; Ignacio: Spanyolország Kommunista Pártjának szerepe 1077/V

1077 FOLYÓIRATSZEMLE A földközi-tengeri brit pozíciók biztosítása érdekében Chamberlain szerette volna Olaszországot a németekről leválasztani, ennek érdekében még az abesszíniai hódítás elismerésének lehetőségével is foglalkozott. Ε célt szolgálta Mussolininak írt levele is. Augusztusban Eden kétségeit fejezte ki a tervezett tárgyalásokkal kapcsolatban, ezeket csak a Népszövetség szeptemberi ülése után tartotta célszerűnek, ezt később Chamberlain is elfogadta. Paul-Boncour francia külügyminiszter ellenzett bármilyen egyezkedést az olaszokkal, mivel Németországnál veszélyesebbnek tartotta Olaszországot. Chamberlain viszont az ellenkező véleményen volt. A németekkel szembeni helyzetének erősítése céljából Mussolininak is érdekében állt az olasz­brit viszony javítása. Ugyanakkor a Foreign Office 1937 novemberben úgy vélte, hogy a német-olasz viszony rövid időn belül elkerülhetetlenül szoros szövetséggé válik. Chamberlain 1938. január 1-én Vansittartot, a külügyminiszter állandó helyettesét, a külügy­miniszter főtanácsadójává nevezte ki. Hamarosan világossá vált, hogy ez a közismerten eltökélt német­ellenes politikus gyakorlati leváltását jelenti. Érdekes módon ezt a lépést Eden is támogatta. Edennek komoly nézeteltérései voltak Vansittarttal, mivel ő esetleg hajlandó lett volna Németországgal egyez­kedni. Ugyanezen a napon Eden levélben tájékoztatta Chamberlaint arról, hogy egyre távolabb áll tőle az olaszokkal való tárgyalás gondolata. Mussolinit teljesen megbízhatatlannak nevezte. Februárban Mussolini — az Anschluss előszeleinek hatására — nemhivatalos közvetítők útján tárgyalási ajánlatot tett. Február 18-án Chamberlain és Eden megbeszélést folytatott Grandi olasz nagykövettel. A kabinet másnapi ülésén Eden kivételével mindenki támogatta Chamberlainnak a hivatalos tárgyalások megkezdésére vonatkozó javaslatát. Eden felajánlotta lemondását. A 20-i ülésen Chamberlain helyeselte a lemondást. Magánbeszélgetésben is megerősítette, hogy a tárgyalás kérdésében fennálló alapvető nézetkülönbség miatt a lemondás elkerülhetetlen volt. Március 13-án Chamberlain egy levélben azt írta, hogy „. . . ezt valószínűleg meg lehetett volna előzni, ha Anthony (Eden) helyett Halifax állt volna a Külügyminisztérium élén akkor, amikor megírtam a levelet Mussolininak". (Journal of Contemporary History, 19.78. évi 1. szám, 97-116.) M. T. IGNACIO GALLEGO: SPANYOLORSZÁG KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK SZEREPE AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: MARIA RUIPÉREZ A madridi folyóirat 1939-1979: Spanyolország negyven éve címmel megjelent különszama tartalmazza azt az interjút, amelyet Spanyolország Kommunista Pártja végrehajtó bizottságának tagja, a képviselőház alelnöke adott a párt történetének egyes kérdéseiről. Ignacio Gallego a köztársaság idején lépett be a pártba; a polgárháború kitörése után hadtestparancsnok lett, később pedig az Egyesült Szocialista Ifjúság (a kommunista ifjúsági szervezet) főtitkára volt. 1931-ben, a köztársaság kikiáltásának évében a kommunista párt számszerűleg nagyon kicsiny volt; tagjait elszánt küzdőkészség, de ugyanakkor szűk, szektás szemlélet jellemezte. 1932-ben aztán szélesebb horizontú személyek kerültek a vezetőségbe, így mindenekelőtt José Diaz és egy egész csapat tekintélyes vezető, köztük Dolores Ibárruri is, aki akkor már igen aktív szerepet játszott. 1932-től kezdve már viszonylag erős szervezetei voltak a pártnak Spanyolország számos pontján. Viszonylag kicsiny volt ugyan a párt a szocialista párttal vagy az európai munkáspártokkal összehasonlítva; de nem véletlen, hogy az 1936 februárjában tartott választások idején már nagy szerepet játszott a népfront­ban, és 16 vagy 17 képviselői helyet szerzett. A polgárháború kezdetén a párt megmutatta képességeit a szervezéssel és egy sor új probléma megértésével összefüggésben. Megértette, hogy nem egyszerű fökelésről, hanem olyan országos polgár­háborúról van szó, amely tekintélyes nagyságú - belső és külső - erők ellen folyik. A kommunista pártnak volt a legvilágosabb fogalma a nemzetközi erőviszonyokról - arról, hogy ezek nagyon kedvezőtlenek a demokrácia erői számára, minthogy a háborút a fasizmus fellendülése közepette

Next

/
Thumbnails
Contents