Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Conte; Francis: Christian Rakovski (1837-1941) Essai de biographie pohtique (Ism.: Jemnitz János) 1052/V
TÖRTÉNETI IRODALOM 1053 Ugyanilyen minuciózus gondossággal sorolja fel az egyéb kiadott kongresszusi jegyzó'könyveket, régi, ritkaságszámba menő' szovjet periodikákat, feldolgozásokat, beleértve az amerikai Trotsky-archivum kiadott és még kiadatlan anyagait - amelyeket figyelembevéve mondhatjuk, hogy nem egy érdeklődő, aki az 1914 előtti, akár az 1914-1918-as, akár az 1917-1927, vagy 1927-1935 közötti nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiben kíván kutatni - e kötetet feltétlenül haszonnal forgathatja. Dicséretes az a pontosság is, ahogyan Conte kijelöli Rakovski helyét az első világháború útvesztőiben - a zimmerwaldi centrum sorában. Vagyis itt is finom megkülönböztetéssel él a szerző, s nemcsak zimmervaldi többségről és kisebbségről ír. Szól Rakovski szerepéről Zimmerwaldban - ahol tudvalévően nagy szerepet játszott, miként 1916 februárjában a berni Nemzetközi Szocialista Bizottság ülésén is. Rakovski itt is a centrum tagjaként lépett fel, s Zinovjev javaslatait elhárítva, még nem kívánta a teljes szakítást a szociáldemokrata pártokkal - általában, s a Nemzetközi Szocialista Irodával, amire vonatkozóan Horst Lademacher gazdag kétkötetes dokumentumkiadványa már meggyőző bizonyítékokat szolgáltatott, de Conte még továbbiakkal is szolgál - többek között Zinovjev levelei alapján. De felhasználja Lenin munkáit csakúgy, mint Trockij írásait, az olyan standard feldolgozásokat, mint Rosmer, Fainsod, Gankin-Fischer és Grass írását, de igen pontosan ismeri és gazdagon idéz a román sajtóból s a párizsi Nase Szlovo, illetve a svájci Berner Tagwachtból is. Érdekes képet kaphatunk a román szocialisták helyzetéről Románia hadbalépte után, majd arról, hogy Rakovski 1917 májusi kiszabadulása után milyenek voltak az első nyilatkozatai (aromán királyi hatóságok Románia hadbalépte után az elsők között börtönözték be, s végeredményben az orosz februári forradalom, a Jassiba érkező orosz forradalmi katonák szabadították ki a börtönből). 1917 tavaszán Oroszországba érkezik, s ezt követően tevékenysége elválaszthatatlan az orosz forradalométól. De ez a pályaszakasz számos részből áll. Kezdetben még az odesszai román szocialista központban tevékenykedik, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy a forradalom hamarosan továbbterjed Romániára. Csakhamar azonban - még 1917 októbere előtt - Pétervárra, a forradalom gócába érkezik. Rakovski ekkor kapcsolatban áll a bolsevikokkal, sőt Leninnel is, de lényeges kérdésekben térnek el helyzetértékeléseik, mind a novemberi forradalom előtt, mind utána. így a forradalom előtt Rakovski megkérdőjelezte a fegyveres felkelés megérettségét, s a stockholmi nemzetközi szocialista konferencia kérdésében sem az elutasítást, hanem a tárgyalásokat szorgalmazza. Ez azonban nem változtat azon, hogy a bolsevikok felé közeledik, s a bolsevikok rejtik el a július-augusztusi masszív jobbratolódás és letartóztatások idején. Szeptemberben azonban már megérkezik Stockholmba, ahol bekapcsolódik a bolsevikok külföldi sajtópropagandájába, de részt vesz a III. zimmerwaldi konferencián is, találkozik a szerb szocialistákkal - s általában nemzetközi kapcsolatait megint szélesebbre nyitja. Itt éri azután a novemberi szocialista forradalom híre: azonnal szolidaritást vállal a forradalommal, de ami az új szovjet hatalom felépítését illeti, elképzelése közelebb áll Kamenyev-Rikov-Rjazanovéhoz, mint Leninhez (vagyis a széles szocialista összefogás, koalíciós kormány híve), aminek hangot is adott. Ez azonban megint nem változtatott azon, hogy még egy ideig Stockholmban vállalta az új szovjet hatalom ügyének védelmét, a Stockholmban megjelenő „Correspondence de la Pravda" és a „Bote der russischen Revolution", illetőleg a svéd baloldali szocialisták orgánumának, a Politikennek hasábjain. Ε fejezetnél is kitűnnek F. Conte általános erényei: e témánál nemcsak Rakovski önéletrajzát, Vorovszkij, Kraszin, Balabanova írásait, más újabb feldolgozásokat, hanem a ritkaságszámba menő sajtót és archivális anyagokat is felhasznált. Rakovski 1918 januárjában érkezik vissza Pétervárra, találkozik Leninnel, teljesít újabb diplomáciai megbízatásokat, részben román, részben ukrán vonalon, ahol a bizonytalan politikai helyzetben többfelé is kell kapcsolatokat létesítenie, hogy azután 1919 után ő legyen az ukrán népbiztosok tanácsának elnöke, s miként Sztálin mondta „Ukrajna gazdája", hogy azután részint éppen ismét Sztálin kezdeményezésére (ami kapcsolatban volt az SZKP-ban felélénkülő vitákkal) Kraszin utódaként 1923-ban őt jelöljék londoni követnek. S a kiválasztás megint csak nem volt véletlen: Litvinovot, a bolsevikok legfőbb angol szakértőjét Csicserin azért nem jelölhette újra e posztra, mert őt az angol kormány nem fogadta el. így került a sor Rakovskira, akinek a hűvösnél hidegebb angol—szovjet relációkat kellett jobbítani, sőt kialakítani. London után még Párizs következett, ahol 1926-27-ben volt követ - s ahol Károlyi Mihállyal találkozott —, de ez volt azután hosszabb időre a végállomás. 1927-ben a trockista viták nyomán visszahívták, s 1928-ban kizárták a pártból.
