Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
1040 BELLÉR BÉLA pedig összeütközésbe hozta őket nem csupán a romániai magyar kisebbségi csoporttal,8 8 hanem magával Ammendével8 9 is. A nemzetiségi kongresszusok jelentősége tehát magyar szempontból nem a magyar kormány nacionalista-revíziós politikájának előmozdításában keresendő, ami — mint láttuk — nem valósult meg, hanem főként abban, hogy lehetővé tette a magyar kisebbségi vezetőknek egymással és más kisebbségi vezetőkkel való találkozását és eszmecseréjét, helyzetük, törekvéseik reálisabb megítélését. A kongresszus állandó színhelyének, Genfnek a világpolitikához, a világsajtóhoz és az európai tudományossághoz való közelsége a szűk látókörű provinciális szemlélet ellenében és a korszerű egyetemes európai szemlélet kialakításának irányában hatott. Egy ilyen látásmód kialakulása elengedhetetlen volt a nemzetiségi kérdés konstruktív megoldásának kereséséhez. A korszerű és hatékony kisebbségpolitikai szemlélet kialakításában természetesen nem a magyarországi kisebbségi vezetőké volt a fő érdem. Mint már említettük, Magyarországot ebben az időben a kisebbségi kongresszusokon csupán egy kisebbség, a német képviselte. Vezetői közül Gündisch játszott aktív szerepet, és gazdaságpolitikai, jogi és sajtó-kérdésekben való állásfoglalásaival tekintélyt vívott ki magának. Mindezen - le nem becsülhető — képességeivel együtt is azonban csupán gyakorlati politikus volt, nem pedig elméleti szakember. A nemzetiségi elmélet és ideológia fejlesztésében így a hazai németségnél sokkal nagyobb szerepet kaptak a szomszéd országok, elsősorban Románia és Csehszlovákia magyar kisebbségei. (A jugoszláviai magyar kisebbség aktivitását nyilván visszafogta a kormánypártokkal való szövetség.) Közülük is kiemelkedik ebben az időben Balogh Arthur kolozsvári egyetemi tanár, aki a kisebbségvédelem átfogó, sok tekintetben ma is érvényes nemzetközi jogrendszerét alkotta meg. Az ő nagyszabású elméleti tevékenységét a gyakorlati politika síkjára vitte át, és Magyar Kisebbség c. lapjában, valamint a Kisebbségek Hangja c. három nyelven, románul, németül és franciául kiadott folyóiratában népszerűsítette a romániai magyar kisebbség másik kiválósága, Jakabffy Elemér. Hasonló munkamegosztás alakult ki a csehszlovákiai magyar küldöttségen belül Flachbarth Ernő és Szüllő Géza között. Flachbarth elméleti képzettsége már ebben az időben megközelítette Baloghét, bár legjelentősebb műve a nemzetközi kisebbségjog rendszeréről csak jóval később, Magyarországra való átköltözése után, 1937-ben jelent meg Budapesten, német nyelven. Az elmélet tudósa mellett Szüllő Géza, a kongresszusok állandó alelnöke és megnyitó szónoka a gyakorlati politika mestere. A szomszéd országok magyar kisebbségeinek kongresszusi tevékenysége, nemzetiségelméleti és nemzetiségpolitikai munkássága teljes mértékben igazolta azt a hírnevet, amelyet a magyarok az európai nemzetiségi kongresszusokon maguknak kivívtak. 8 »OL Küm. res. pol. 1928-47-527 (482). 89 OL Küm. res. pol. 1928-47-527 (437, 488).
