Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
A KOALÍCIÓ ÉS ANGLIA 985 tudósításai ebben a szellemben interpretálták a nemzetközi politikát és a Monarchia balkáni politikáját, s már korán figyelmeztették a világot a Bosznia—Hercegovinával kapcsolatos annexiós tervekre. A magyar belviszonyokkal csak akkor foglalkoztak, amikor a magyar kormány valamelyik lépése, a nemzetiségi konfliktus egy-egy újabb állomása ezt szükségessé tette, de ezen a téren a terepet Steed eléggé átengedte Seton-Watsonnak,14 7 annak ellenére, hogy a Monarchia külpolitikáját skót barátja nálánál jóval több megértéssel szemlélte. Attól kezdve, hogy a magyar politika megítélésében 1906 áprilisában Steed álláspontja igazolódott be, a szerkesztőség (Chirol és Bell) kevésbé szólt bele tudósítójuknak a magyarokkal szemben követett magatartásába, de továbbra sem értett vele egyet. Egy alkalommal Bell ismét kénytelen volt szóvá tenni Steednek annyi ismerőse és kollégája által kifogásolt összeférhetetlen és sértően magabiztos viselkedését, és azt írta, hogy amennyiben Steed „Párizsban lenne, az entente nem érne meg tizenkét hónapot". Bizonyítékként hivatkozott arra, hogy a bécsi tudósító teljesen elidegenítette a búr háborúban Anglia mellé álló magyar nemzetet.148 A válasz a panaszokat Lavino intrikáinak tulajdonította, aki nem értett egyet Steednek a magyar válságban követett irányvonalával, a lap tulajdonosánál megpróbálta elérni az ő leváltását, sőt még a korábban Steed barátjának számító Türr István tábornokot is rávette, hogy támadja meg személyét a magyar sajtóban. Azonban sok magyar, például Vámbéry, egyetért írásaival. „Az 1906-os válság vége óta Magyarországgal kapcsolatos magatartásomat a következő megfontolás irányította: a többi magyarországi népfajjal és az ausztriai szlávokkal harmonikusan együttműködve a magyarok elég erősek ahhoz, hogy eredményesen akadályozzák meg a Habsburg-házat, ha egy európai háború esetén Németország mellé kívánna állni Franciaországgal és velünk szemben. Ha viszont a magyarok szemben állnak országuk lakosságának a felével, úgy nem csupán tehetetlenségre lesznek kárhoztatva a kritikus pülanatban, de magukra vonják a húszmillió ausztria-magyarországi szláv haragját is, akik — mint a pángermanizmus ellenfelei — a mi oldalunkon állnak, de akik a magyarok nélkül olyanok, mint a nyáj pásztor nélkül... A magyarok most már kezdik látni jelenlegi vezetőik ostobaságát, s meggyőződésem, hogy két éven belül tanúi leszünk valamiféle modus vivendi-nek köztük és a nem-magyarok között."149 Minthogy e remények sem váltak be, Steed a továbbiakban végleg leírta a magyarokat. Printing House Square új gazdája, Northcliffe, egyetértett Steed külpolitikai nézeteivel,150 s 191 l-re Bell halálával és Chirol nyugalomba vonulásával a szerkesztőségből is eltűntek azok, akikben még élt egy rokonszenves, liberális Magyarország képe. Seton-Watson növekvő hitele ellenére az elsősorban agrárius és csak másodsorban koalíciópárti gróf Mailáth Józsefnek 1908 folyamán sikerült egy sereg cikket helyeznie el különféle, zömükben liberális folyóiratoknál, noha vitastílusa, érvrendszere és Apponyit idéző mondanivalója nem állott összhangban a századeleji angol értelmiség gondolkodás-147 A Times akkoriban virágzó könyvklub-akciója számára javasolta Seton-Watsonnak a magyarországi nemzetiségi kérdéssel foglalkozó készülő' könyvét. Steed - Bellnek, 1908. jún. 4. Steed-iratok. ""Bell - Steednek, 1908. jül. 10. Steed-iratok. 149 Steed - Bellnek, 1908. júl. 14. Steed-iratok. - Vö. History of The Times. III. 648. 15 0 A sors iróniája, hogy Steednek a Monarchia fölosztására irányuló háború alatti lépéseit aktívan támogató Northcliffe öccse volt a magyar revíziámellé álló Lord Rothermere.
