Századok – 1980
Folyóiratszemle - Krempa I.: Kárpát-Ukrajna Csehszlovákiához csatolása 893/V
893 FOLYÓIRATSZEMLE Stresemann külpolitikai koncepciójának tengelyében a kapcsolatok Nagy-Britanniával és Franciaországgal történő' végleges rendezése állt. Legfőbb közvetlen célja a Rajna-vidék kiürítésének elérése volt. Ez sikerült is; a francia kormány 1929 augusztusában ígéretet tett, hogy csapatait a tervezett öt évnél korábban kivonja. Stresemann számára a kisebbségi kérdés általános külpolitikai céljainak elérését szolgáló ütőkártya és a német közvélemény támogatásának megszerzését elősegítő eszköz volt. (Journal of Contemporary History, 1979. 3. sz. 403-423. l.) M. T. I. KREMPA: KÁRPÁT-UKRAJNA CSEHSZLOVÁKIÁHOZ CSATOLÁSA Kárpát-Ukrajna az Osztrák-Magyar Monarchia legelmaradottabb területei közé tartozott. A polgári demokratikus forradalom után a Károlyi-kormány autonómia megadásával próbálta a területet megtartani, s 1918 december 25-én megalakult a „Ruszka-Krajna" autonóm terület Munkács székhellyel. A helyi burzsoázia három - más-más politikai irányzatot képviselő - tanácsot alakított. Ungváron a „Magyarországi Orosz Tanács" alakult meg, melynek élén a magyarbarát görögkatolikus egyházi vezetők álltak, s a Károlyi-kormány politikáját támogatták. A „nagyorosz" irányzatot a Kárpát-orosz Nemzeti Tanács képviselte, amelyet Eperjesen létesítették. Célja a területnek Ukrajnával s egész Oroszországgal való egyesítése volt; ennek lehetetlenségét belátva a Csehszlovákiához való csatlakozást kezdték propagálni. A legbefolyásosabb a Huszton létrejött Központi Ukrán Nemzeti Tanács volt, mely a Nyugat-Ukrán Népköztársaság nacionalista vezetőivel tartott fenn kapcsolatokat. Az amerikai ukrán emigráns körök a Csehszlovákiához való csatlakozás mellett álltak. 1919 áprilisára a különböző polgári irányzatok egyre jobban megbékéltek a Csehszlovákiához kerülés gondolatával, mivel a Nyugat-Ukrán Népköztársaság teljes vereséget szenvedett a lengyel hadseregtől, Magyarországon pedig a proletárdiktatúra győzött. 1919 májusára a különböző irányzatok képviselőiből létrejött a Központi Orosz Nemzeti Tanács, mely az amerikai emigráns politikusok javaslatai alapján megfogalmazta a Csehszlovákiához való csatlakozás ukrán feltételeit. A Csehszlovák Köztársaságon belül teljes ukrán önkormányzatot kívántak. A kárpátaljai területek azonban a Magyar Tanácsköztársaság elleni hadjárat után, nyílt katonai megszállás formájában kerültek Csehszlovákiához. így az autonómia még abban a formában sem került bevezetésre, ahogy azt a békeszerződés és a csehszlovák alkotmány előírta (önálló nemzetgyűlés nyelvi, oktatási és vallási ügyekben törvényhozási joggal, valamint a helyi közigazgatás megszervezése). Ehelyett katonai kormányzást vezettek be, Prágában kinevezett katonai diktátorral s polgári adminisztrátorral. A helyi lakosság képviseletét csupán tanácsadói joggal felruházott direktórium látta el. Ez a direktórium már 1919 decemberében konfliktusba került az adminisztrátorral, s a prágai kormánytól a békeszerződésben foglaltak végrehajtását követelte. 1920 elején a csehszlovák kormány engedményekre kényszerült: megváltoztatták a terület igazgatási szabályzatát, s polgári kormányzót neveztek ki az Amerikából hazatért ukrán nacionalista politikus, Zsatkovics személyében. A helyi törvényhozó gyűlést s az önkormányzati szerveket azonban továbbra sem alakították meg. Rendkívüli állapot maradt érvényben, s valójában cseh katonai és rendőri diktatúra érvényesült. E körülmények között Zsatkovics 1921-ben lemondott, s visszatért Amerikába. A különböző nemzetiségi pártok ezután közösen léptek fel az autonómiáért. (Őeskoslovensky Őasopis historicky 1978. 5. sz. 713- 719. I.) H. V. ROBERT GRIFFITH: A HALADÓ PÁRT VETERÁNJAI ÉS A HIDEGHÁBORÚ A második világháború végén az USA a világ legerősebb hatalmának érezte magát. Gazdasági súlya, politikai tekintélye még sohasem volt akkora, mint 1945-ben. A politikai vezetés úgy vélte: az USA feladata az európai rendezés és a világ újrafelosztásának irányítása. Henry Luce szavaival végre elérkezett az „amerikai évszázad". Az amerikai elhivatottságot persze részben a Szovjetunió növekvő tekintélye, részben a harmadik világ öntudatra ébredő népeinek mozgalmai, erősen megkérdőjelezték.
