Századok – 1980
Történeti irodalom - Die Türkei in Europa. Beiträge des Südosteuropa-Arbeitskreises der Deutschen Forschungsgemeinschafts zum IV. Internationalen Südosteuropa-Kongress der Assotiation Internationale d’Études du Sud-Est Européen (Ism.: Niederhauser Emil) 881/V
882 TÖRTÉNETI IRODALOM fordulója alkalmából összefoglalja a keleti kérdés egész problematikáját. Úgy látja, nem volt az európai történelemnek eddig olyan problémája, amely valamennyi nagyhatalmat ilyen hosszú idó'n keresztül foglalkoztatta volna, s ugyanakkor számos kisebb európai hatalmat is. Bár az egész kérdéskör eddigi irodalma is roppant nagy, a szerző úgy látja, még igen sok vonatkozásban helye van a további kutatásnak. Áttekinti az újabb szakirodalmat, amely a problémát egész Délkelet-Európa keretében vizsgálja, meghatározza a kérdés által érintett területet (ezt durván a Balkánnal és a mai Törökországgal lehet azonosítani), rámutat az oszmán birodalom és a Habsburg-birodalom, két soknemzetiségű ország sajátos szerepére ebben a térségben és a délkelet-európai népek nemzeti szabadságharcára, és felvázolja a kutatás további tennivalóit a gazdaság, a társadalom, a kultúra és a nemzetközi kapcsolatok történetének a terén. Nagyon megszívlelendő, amit arról mond, hogy a kutatás eredményes voltának alapvető feltétele a nemzeti és egyéb elfogultságoktól, emócióktól való megszabadulás. Ernst-Christoph Suttner azt vizsgálja, milyen hatást gyakorolt a nyugati teológiai gondolkodás, katolikus és protestáns egyaránt, a keleti egyházra a Bizánc bukása utáni időszakban, amikor az európai hatalmak keleti behatolása révén közvetlen kapcsolatba került velük. Bertold Spuler az iszlám vallás helyzetének a megerősödését mutatja ki a mai Törökországban. Három nyelvészeti tanulmány a balkáni nyelvek rokonsági terminológiájára gyakorolt török hatást, az NSZK-ban élő török vendégmunkások német nyelvismereteit és a fokozásnak a balkáni nyelvekben lehetséges módjait tárgyalja. Reinhard Lauer Ivo Andric egyik kisregényét, „Az elátkozott udvar"-t elemzi, kimutatva, hogy az oszmán birodalmat mint világmodellt láttatja. Hermann Gross a német-török gazdasági kapcsolatokról történeti áttekintést nyújt a múlt század végétől napjainkig. Werner Gumpel és Theodor D. Zotschew különböző megközelítésben Törökország és az EGK kapcsolatainak mai problémáit ismerteti; utal arra, hogy Törökország bizonyos kivételes helyzetet foglal el a harmadik világ egyéb országaihoz képest az EGK külkapcsolataiban, bekapcsolódását azonban modernizálásának lassú üteme gátolja. Végül Franz Ronneberger politológiai tanulmánya Törökország politikai történetét elemzi 1950-től az 1960-as évekig, a nyugati értelemben vett demokratizálás nehézségeit, hangsúlyozza, hogy a hadsereg nem kíván diktatúrát fenntartani, 1960-as beavatkozása valójában csak a politikai kibontakozás elősegítését célozta. Franz Mayer a mai Törökországnak az európai nemzetközi szervezetekben játszott szerepét mutatja be. A tanulmányok vegyes jellegűek abban az értelemben, hogy hol csak részletkérdéseket tárgyalnak, hol átfogóbb jellegűek. Természetes, hogy a címben kifejezett tematikát nem ölelik fel egészében. Ahhoz mégis elegendőek, hogy az olvasó a következő paradox tanulságot vonja le: amíg a törökök valóban bent voltak Európában, vagyis a 14-19. században, érdemben mégis kívül álltak, és csak azóta alkotják többé-kevésbé szerves részét, amióta valójában, egy szűk sáv kivételével, kívül kerültek a kontinensen. A másik könyvet az 1977 végén váratlanul elhunyt regensburgi jogtörténész professzor, Franz Mayer emlékének szentelték. Bár eltérő jellegű írásokból áll, alapvetően jó információt nyújt a mai kutatásokról, vagy a megoldandó problémákról. Herbert Hunger, az Osztrák Tudományos Akadémia elnöke az ausztriai bizantinológiai kutatások utóbbi néhány évtizedét tekinti át, Armin Hohlweg az NSZK-beü terveket, Klaus Wessel pedig ugyancsak az NSZK vonatkozásában a bizánci művészettörténeti kutatás problémáit, az utánpótlás kérdését is beleértve. Stanislaus Hafner az osztrák szlavisztikának a délszlávokkal foglalkozó tevékenységéről tájékoztat. Zoran Konstantinovié a délkelet-európai irodalmak összehasonlító vizsgálatáról számol be, az innsbrucki professzor nagy figyelmet szentel a magyar irodalomtörténészek idevágó kutatásainak is. Rolf-Wilhelm Brednich az NSZK-ban folyó délkelet-európai néprajzi kutatásokat tekinti át. A történettudományt két tanulmány képviseli. Arnold Suppan az osztrák kutatásokat foglalta össze. Klaus-Detlev Grothusen az NSZK-beli eredmények felvázolása mellett a kutatás szervezeti és oktatási kérdéseire is kitér. Felix Ermacora az ausztriai jogtudomány vonatkozó eredményeiről számol be, Hermann Gross az NSZK-ban folytatott közgazdaságtudományi kutatások előzményeiről a múlt század vége óta, Werner Gumpel a mai kutatási témákról, Franz Ronneberger pedig a társadalomtudományi, érdemben politológiai és szociológiai kutatások feladatait vázolja fel. A mindkét kötetet szerkesztő hamburgi professzor, Klaus-Detlev Grothusen, a délkelet-európai és kelet-európai kutatások nemzetközi viszonylatban is vezető szerepet játszó képviselője, igen hasznos munkát vcgzett a kötetek közrebocsátásával. Niederhauser Emil
