Századok – 1980
Történeti irodalom - Forradalmi munkásmozgalom a topolyai járásban (1895–1918) (Ism.: Kemény G. Gábor) 867/V
868 TÖRTÉNETI IRODALOM Lévén, hogy 1890-ben még nem alakult ki az itteni munkásmozgalom körvonala, és ugyanakkor itt, ezen az egész területen, de kivált a topolyai járásban a század elején tetőzik az agrárválság, ami egy mezőgazdasági többségű terület fejlődésében elsőrendű jelentőségű. A szerkesztő egyébként sem kíván periodizációs vitát nyitni. A két kötet inkább szerkesztéstechnikai, mint elvi okokból tagolódik az 1895-1902 és az 1903-1918 szakaszokra. Hasonló megállapításra jutunk, ha az iratok kötetek szerinti arányát tekintjük. Az aránylag rövid időszakot (1895-1902) átfogó első kötet 272, az 1918-ig terjedő második kötet 305 iratot tartalmaz. Amiből helytelen lenne arra a következtetésre jutnunk, hogy ezek a puszta számszerűségek jellemeznék a második időszak társadalmi-történeti mozgalmainak helyi arányait. Bizonyos azonban, a szerkesztővel egyetértve, azért nem több és nem bővebb a második kötet anyaga, mert ezekben az években több a „hallgató" szakasz (háborús esztendők), a belső mozgalmi válság és szervezési egyenetlenség okozta kiesés. Az iratgyűjtemény első két kötete ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy a topolyai munkásság mozgalma - kivált a kezdeti szalaszon - nem választható el a helyi és az országos földmunkásmozgalomtól, mint később az arató- és cselédmunkás mozgalmaktól sem. Egy 1906. évi országos rendőri jelentés Bács-Bodrog megyéről szóló részében utóbbiakról a következőket olvassuk: „A topolyai járásban 1500 aratómunkás és 20-30 cseléd között volt különböző időben 1-3 napig tartó sztrájk" (2. köt. Budapest 1906. júl. Bács-Bodrog megye, 528.1.) A tárgyalt időszak (1895-1918) első felében, tehát 1902-ig bezárólag, különösképpen ez a mezőgazdasági és ezen belül az idénymunkás túlsúly jellemzi a járás egész munkásmozgalmát. Míg a mezőgazdasági munkások és cselédek száma a kilencvenes évek végéig 8500 (az eltartottakkal együtt 17 ezer) a kisiparban, műhelyekben, téglagyárban, fonó- és szövőiparban foglalkoztatottak nem haladja meg összesen a háromezret, és az elszigetelten, elszórtan élő járási kisipari munkások szervezése olykor szinte rendkívüli feladatok elé állította a mozgalom vezetőit. A nehézségekhez hozzájárult a földmunkásmozgalomban bekövetkezett válság és szakadás, amikor is a járási földmunkások egy része (a topolyaiak vezetésével) a szociáldemokratákat, más részük a Várkonyi-féle független szocialistákat támogatta. A mozgalomnak ez a belső megosztottsága a tízes évekre megszűnik, s ekkor általában a szociáldemokrata pártvezetést támogató, az előbbinél jóval szervezettebb, de kevésbé harcos szociáldemokrata többség kerül előtérbe. A világháborús „hallgató évek" után elsőként Topolyán alakul meg a szociáldemokrata párt helyi szervezete. (2. köt. 569. sz. irat. 680. L) Vázoltuk a mozgalom mezőgazdasági és kisipari munkás része között - az egész időszakban kisebb-nagyobb mértékben, de mindvégig - jelentkező számszerű eltérést. Rámutattunk az első időszakban a földmunkás szervezkedés előretörésére, majd a szociáldemokrata párttöbbség kialakulására. Még egy igen fontos körülményről kell megemlékeznünk, s ez a mozgalom túlnyomórészt magyar nemzetiségű összetétele. A magyar és a nemzetiségi munkásmozgalom helyi, járási külön élete nyilvánvaló. Szinte meglepetés számba ment, hogy az újjászervezettek szerb nyelvű lapja, a Slobodna Ret (Szabad Szó) 1906 karácsonyán beszámol az újjászervezett Szociáldemokrata Párt kishegyesi kongresszusáról. (2. köt. 440. sz. irat, 551—551.1.) Ilyen volt tehát ez a helyi, járási munkásmozgalom, mely a millennium körüli szórványos megmozdulásoktól az 1917. szept. 4-i moravicai (akkor bács-kossuthfalvi) az általános, egyenlő, titkos és községenkénti választójog törvénybeiktatásáért tartott népgyűlésig és ezen túl az 1918. évi nem nagyszámú, inkább csak az év késő őszén megélénkülő tömegmozgalmakig tart. Ha most feltesszük a kérdést, miben különbözött ez a topolyai járási munkásmozgalom az időszak általános magyarországi munkásmozgalmától, három olyan tényezőt emelhetnénk ki, amelyek igazolják a topolyai járási munkásmozgalom forrásgyűjteménye jelentőségét. Az első, és nyilván ez a legfontosabb: a mezőgazdasági és az ipari munkások együttműködése itt szilárdabb, egységesebb, mint másutt. Ez az egység-igény pedig többnyire a földmunkások részéről jelentkezik. (Vö. 1907. jan. 26. Egy topolyai munkáslevelező felhívása a szervezkedésre és a munkások egy táborba való tömörülésére. - 2. köt., 452. sz. irat, 563—564.1.) A másik, hogy a választójogi küzdelmen belül a járás mozgalmaiban mindig a társadalmi kérdések megoldásán van a hangsúly. Egy Népszava-tudósítás 1913. febr. 5-én találóan jellemzi az akkori moravicai földmunkás és kisgazda [é. törpebirtokos) népgyűlés határozatát a választójogi küzdelem jegyében az általános sztrájkért. (2. köt., 538. sz. irat, 641.1.) Ennek a gondolata tehát még akkor is benne élt a helyi munkásmozgalomban, amikor a központi szociáldemokrata pártvezetó'ség mái elejtette azt. A helyi járási munkásmozgalom harmadik igen jellemző vonása, hogy az egész időszakon át nincs nemzetiségellenes hangvétele. A topolyai járás munkásmozgalmában (persze ez a járás magyar nemzetiségű többségéből is következik) nem találunk olyan ellentétes érdekű motívumot, amely a
