Századok – 1980

Történeti irodalom - Quellen zur Geschichte der Siebenbürger Sachsen (Ism.: Fügedi Erik) 863/V

TÖRTÉNETI IRODALOM QUELLEN ZUR GESCHICHTE DER SIEBENBÜRGER SACHSEN. (SCHRIFTEN ZUR LANDESKUNDE SIEBENBÜRGENS. ERGÄNZUNGSREIHE ZUM SIEBENBÜRGISCHEN ARCHIV. Bd. 1.) GESAMMELT UND BEARBEITET VON ERNST WAGNER. KÖLN-WIEN 1976. XIV. + 429 l. FORRÁSOK AZ ERDÉLYI SZÁSZOK TÖRTÉNETÉHEZ Az erdélyi szászok megtelepedésüktől kezdve 650 éven át politikai egységként, 1867 óta napjainkig előbb Magyarország, majd Románia keretében német nyelvű és önálló, a történeti fejlődés folyamán kialakult kultúrával rendelkező nemzeti kisebbségként éltek. Számuk a II. világháború után a kivándorlás miatt erősen megcsappant, egy részük a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le, ahol 1962-ben egy kis tudományos csoport megindította a ,Siebenbürgjsches Archiv" harmadik sorozatát és benne magyar szempontból is fontos munkákat jelentetett meg. Észak-Rajna-Westfália területén a kivándorolt erdélyi szászok külön települést is hívtak életre. A most ismertetendő kötet talán elsősorban azoknak a Németországban született szászoknak szól, akik identitásukat keresve fordulnak a múlt felé, de nem történészek, s akiknek a két Teutsch (Geoig Daniel és fia Friedrich) által írt, 1919-ben, ill. 1923-ban megjelent összefoglaló története már nem hozzáférhető és nem is felel meg. Műfaját tekintve a kötet népszerű, tudományos kiadvány. Szerzőként ugyan a címlapon egyedül Ernst Wagner szerepel, de mögötte egy tucat kitűnően képzett, részben erdélyi szász származású egyetemi tanár és kutató áll (a magyar olvasó előtt O. Mittelstrass, H. Zimmermann és P. Philippi neve lehet ismerős), hogy egy-egy korszak legmegfelelőbb írásait válogassa össze, fordítsa le vagy vezesse be. A veszélyekkel a szerzői kollektíva teljesen tisztában volt. „Olyan fonásgyűjtemény, amely az Erdélyben élők egyetlen csoportjára vonatkozik, azt a veszélyt rejti magában, hogy szemlélete egyoldalúvá válik, és saját múltját dicsőíti a többiek rovására." (XI. 1.) Ennek ellensúlyozására a szászok történetét hét fejezetre osztották: 1. A megtelepedés (1191-1350), 2. Az Andreanum területi kiterjesztése (1350-1526), 3. Erdély, mint török főhatóság alatti fejedelemség (1526-1688), 4. Mint Habsburg nagyhercegség (1688-1867), 5. Erdély Magyarország része (1868-1918), 6. A román királyság része (1918-1944), 7. A közelmúlt (1945-1975). Minden egyes fejezethez rövid néhány oldalas bevezetést írtak, amely a szász közösség életét — mint a címek is mutatják - nagyobb keretbe helyezi. A bevezetőt követő oklevelek, törvények, statútumok és más iratok (összesen 126 darab) kiadása mintaszerű. A néhány soros bevezetőt minden esetben az eredeti (latin stb.) kiadási helye, esetleg korábban megjelent fordítása és az iratra vonatkozó irodalmi utalás követi, majd a német szöveg és annak tárgyi jegyzetei. A vonatkozó irodalom a német nyelven publikált legfontosabb könyvekre és cikkekre szorítkozik, amelyek „rendszerint az idegen nyelvű kiadványokat is feltáiják" (XIII. 1.) Külön kiemelendő kiadási elv: azért nem értékel a kommentár, hogy az olvasó saját maga alkothassa meg véleményét, és saját maga tájékozódjon. Az oklevelek sorát két függelék egészíti ki, egy kronológia, amely - éppen a keret megismerése érdekében - a mindenkori uralkodót is feltünteti és a „statisztikai alapadatok", amelyek Erdély és a Szászföld kiterjedését, népességét, nemzetiségi, foglalkozási és vallási megoszlását mutatják be néhány ügyes, (bár kétséges hitelű) grafikonnal (pl. a városok népességének növekedése 1500-1973 között). A szöveget is ábrák, igen jó rajzok (pl. a templomerődök kialakulása) és térképek (sajnos, néha túlságosan kis méretűek) kísérik. Mindent egybevéve, a múltat harmonikusan bemutató, az egyéni véleményalkotást elősegítő, tudományos igényt is kielégítő könyv, amelynek módszere és célkitűzése figyelembe veendő lenne megyei történeti olvasókönyveink szerkesztésénél. Fügedi Erik