Századok – 1980
Vita - Ádám Magda: A müncheni egyezmény a II. világháború nyitánya 846/V
860 VITA szétrobbantania". Majd megkérdeztem tőle: „Hogyan lehet mindezeket beilleszteni az egyértelműen németellenesnek beállított bledi egyezménybe? "s 4 Pritz felelete: „Ádám Magda beállításával ellentétben sehol nem írom, hogy » Bled fő célja a jugoszláv semlegesség biztosítása« lett volna. Arról beszélek, hogy Bleddel a magyar diplomáciának célja volt a jugoszláv semlegesség biztosítása."5 5 Mivel védekezik tehát Pritz? Kifogása csupán a „célja" kifejezés jelzője a „fő" ellen van. Ez pedig nem erősítette, hanem gyengítette volna határozott állítását. Pritz megfogalmazásában értelemszerűen az van benne, hogy nem volt több célja. Amit én állítólag elferdítettem, abban az is benne van, hogy a fő cél mellett lehettek egyéb céljai is. , ,A német külügyminiszter. .. érthető módon - úja Pritz — a bledi események német szempontból kedvezőtlen vonatkozását az erőszak alkalmazásáról való lemondást teszi szóvá. Ribbentrop rögtön tudta az ezen lépés mögötti magyar szándékot, a jugoszláv semlegesség biztosítását.5 6 Majd később arról ír, hogy a német külügyminiszter felháborodott a magyar lépésen és Kánya magyarázkodását (hogy ti. a jugoszláv semlegesség biztosítása érdekében tették) gyanakvással fogadta.5 7 Ezzel kapcsolatban feltettem a kérdést: „De akkor melyik tétel áll? Mert a kettő - mind írtam — ellentmond egymásnak. Vagy Ribbentrop » rögtön tudta « , és akkor nem fogadta gyanakvással Kánya magyarázkodását. De ha gyanakvással fogadta, akkor viszont nem tudta rögtön. Ez utóbbi a helytálló. Azt, hogy Bled mögött valóban a jugoszláv semlegesség biztosítása húzódik, azt Ribbentrop csak később — a kiéli tárgyalások legvégén — a bizalmasan szerzett információk alapján tudta meg."5 8 Pritz a feltett kérdésemre úgy válaszol, hogy hosszan magyarázza: a németek általában — nem itt és most és éppen e konkrét kérdésben „tudtak a kisantanttal folytatott magyar tárgyalásokról".5 9 Az olvasó előtt rejtve marad, hogy ezt kinek a számára bizonyítja. Hiszen a legújabbkori történetírásban ez teljesen ismert. Megismertetéséhez - többek között — az én kutatásaim is hozzájárultak. Csak hogy itt nem általában a németek ezzel kapcsolatos tájékozottságáról volt szó, hanem egy rövid ideig tartó gyanakvásról, ami abból adódott, hogy a világsajtó ,дпagyar-kisantant megegyezésről" írt. Ribbentrop attól tartott, hogy a magyarok eltértek az általuk javasolt — a kisantant megbontására vonatkozó vonaltól, és mégis megegyeztek Csehszlovákiával is. Pritz szerint 1938 nyarán a kisantanttal kapcsolatos német politika megváltozott. Míg korábban — írja - a tömb megbontására, addig a jelzett időben (1938) egyik tagjának, Csehszlovákiának a megsemmisítésére törekedett.6 0 Pritz a két törekvést elkülöníti egymástól. Holott nyilvánvaló, hogy itt nem két tervről, hanem egy nagyobb terv különböző részeiről volt szó. Ebben a kérdésben Hitler külpolitikája 1933—1938-ig semmit sem változott. Mindkettő a nácik hatalomrakerülése után tervezett programpont volt. Csehszlovákia felszámolását konkrétan 1937-ben az ún. Hösbach konferencián 54 Ádám Magda: A kiéli találkozó, és a bledi egyezmény értékeléséről 579. L 5 5 Pritz Pál: Válasz . . . 996.1. (kiemelés P. P.) 54 Pritz Pál: A kiéli találkozó. 658.1. (Kiemelés Á. M.) 57 Uo. 5 'Ádám Magda: A kiéli találkozó és a bledi egyezmény értékeléséről 580. 1. 5 'Pritz Pál: Válasz ... 996.1. 6 °Uo. 997.1.
