Századok – 1980
Vita - Ádám Magda: A müncheni egyezmény a II. világháború nyitánya 846/V
854 VITA dunai összefogást illetően jelentősen befolyásolták a III. Birodalommal való gazdasági kapcsolataik. Mindhárom államot erős gazdasági szálak fűzték Németországhoz. Ez a folyamat már a húszas évek végén indult meg. (A gazdasági válság idején). A harmincas évek közepén a három állammal - majdnem egyidőben megkötött gazdasági egyezményekkel Németország gazdaságilag már erősen magához láncolta valamennyiüket, meghatározva ezzel jelentősen politikai mozgásterüket. Hitler eme egyezményeket politikai szempontból is rendkívül fontosnak tartotta, olyannyira, hogy amikor Magyarország és Jugoszlávia részéről vetődött fel politikai jellegű szerződés megkötése, Berlinben kitértek ez elől. A meglevő gazdasági egyezményeket elegendőnek tartották Németország dunai politikájának sikeres viteléhez. Ügy vélték, hogy a politikai egyezmény csak bonyolítaná a helyzetet. E kérdés kapcsán utaltam arra, hogy: „Németország az 1934-ben kötött gazdasági egyezménnyel Magyarországot éppúgy kezében tartotta, mint Jugoszláviát és Romániát."33 Majd később másutt: „Számos bel- és külpolitikai tényező hatására azonban a magyar-német kapcsolatok alakulása távolról sem volt zökkenőmentes. Ezeket időnként megzavarta a kölcsönös bizalmatlanság. Amit Berlinben keveselltek, azt bizonyos magyar politikai körök sokallták és fordítva. Ilyen helyzet állt elő pl. Darányi kormányzásának első szakaszában 1937. novemberig, de még inkább Imrédy hatalomra kerülésekor."3 4 Pritz e kérdés kapcsán felvázolt képből: „a kezében tartotta" kifejezést ragadta ki és azt félremagyarázta. A Német Központi Levéltárban talált egyik iratról azt íija, hogy ellentmond állításomnak.3 5 A hivatkozott irat gondos áttanulmányozása után sem találtam benne olyan mondatot, amely korrigálná a magyar-német kapcsolatokról korábban kialakított véleményt. Sőt ellenkezőleg: pl. az olvasható benne, hogy az „Anschluss óta Magyarországnak a német gazdaságtól való függése tovább fokozódott". Az 1934-es egyezményt hasonlóképpen értékelték és értékelik most is mértékadó magyar és külföldi történészek. Ezt támasztja alá az angol külügyi államtitkár helyettes (Sir Orme Sargent) közelmúltban publikált véleménye is, aki az egyezmény hatását felmérve 1938-ban már ugyanúgy látja az 1934-es egyezmény következményeit.3 6 Az 1977-es tanulmányomban részletesen felvázoltam Bleddel kapcsolatos álláspontomat. Nem azért, mert e téren - ahogy Pritz íija - „otthonosabban" mozgok,3 7 hanem mert: 1. Pritz téves és önellentmondásos koncepciójával szembe kívántam állítani a történeti tényeket, amelyek sokrétűek, s amelyek bizonyítják álláspontjainak tarthatatlanságát. 2. Mert Pritz nem áll egyedül Bled németellenességének a túlhangsúlyozásában. Hasonló álláspontot képvisel néhány román kollégánk is, azzal a különbséggel, hogy Bled németellenességét a kisantantra korlátozzák. Pritz viszont - amikor Bled pozitívumait igyekszik felnagyítani - Magyarországról szól. Amikor negyedszázaddal ezelőtt hozzáfogtam a Duna-medence két világháború közötti történetének kutatásához, tettem azt 33 Ádám Magda: A kiéli találkozó, és a bledi egyezmény értékeléséről 575.1. 3 4 Uo. 3 5 Pritz Pál: Válasz ... 990.1. 36 Sir Orme Sargent 1938 május 29-én készült belső feljegyzésében az alábbiak olvashatók: „ . . . minden múltbeli tapasztalatunk és jelenlegi összes bizonyítékaink azt mutatják, hogy Magyarország nem tud Németországtól függetlenné válni egy olyan gazdasági akció révén, amelyet mi nyújthatnánk . . . Éppen ezért nem szabad hagynunk magunkat rábeszélni, hogy pazaroljuk energiánkat és pénzünket, megpróbálni megmenteni olyan Országot, mint Magyarország, ahol a játszma már eldőlt". - idézi Juhász Gyula: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban Budapest, 1978. 20.1. 3 7 Pritz Pál: Válasz . . . 994.1.
