Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
RÓNAI ZOLTÁN 1919 UTÁNI SAJTÓTEVÉKENYSÉGÉRŐL 843 A lehetőségekkel és egy új harci fronttal nézett szembe Rónai az 1937-es esztendőről nyújtott körképében is, amikor a kínai—japán háborúról emlékezett meg.6 9 Ami ebben a cikkében szembetűnő, az a nemzetközi politikai erőviszonyok felmérésén túl az a mélység, amivel a kínai valóságot és történeti múltat elemezte. Marx írásaira támaszkodva az újabban újra felfedezett „ázsiai termelési mód" igazságait taglalta, amikor utalt arra, hogy Kínában a középkori maradványok ellenére a feudális kötöttségek sorsa sok vonatkozásban eltérő az európaitól, hogy a feudális nemességet itt visszaszorították, a császár és a parasztság között közvetlen kapcsolat alakult ki — részint a feudálisok ellen, hogy ebben a csatornázási rendszer és a nagy közmunkák milyen szerepet játszottak, hogy a feudális született nemességgel szemben a bürokrácia játszott nagyobb szerepet. Majd egy érdekes párhuzamra bukkanunk: míg Európában a középkorban a városok élveztek önkormányzatot, s a falvak a földesúr rendelkezése alá tartoztak, Kínában a falvak népe döntött saját sorsa felől, míg a városok a mandarinok fennhatósága alá tartoztak. Rónai aláhúzta, hogy a kínai civilizáció legfontosabb eleme a paraszt. Kína legfontosabb kérdése a földkérdés volt. Kitekintett az európaiak megjelenésére, az ópiumháborúra, majd feleletként az antifeudális, antiimperialista népi megmozdulásokra, amit nacionalizmus, idegengyűlölet lengett át (a taiping-felkelés és a boxerlázadás), a kapitalizmus térhódítására, s a modern új demokratikus nemzeti mozgalom kibontakozására, a Kuomintang kezdeteire és Szun Jat-szen fellépésére. Rónai a modern Kína életénél is utalt a paraszti háborúkra, a Kuomintang belső meghasonlására, Csang Kai-seknek a kommunisták, a munkás és paraszti mozgalmak elleni ellenforradalmi fellépésére. S a kínai belső fejlődés árnyalt feltérképezése után szól a japán fegyveres agresszióról, a Kína ellen folytatott háborúról, amiről megállapítja, lehet, hogy ez Kína történetében ugyanolyan fordulatot hoz, mint Japán életében az amerikai flotta betörése, ami a feudális Japán felszámolására vezetett. A japán betörés máris kikényszerítette, hogy a kommunista-gyilkosságaira büszke Csang Kai-sek „kibékül a paraszti lázadás vörös hadseregével és Nanking Moszkvával". Rónai tehát ezúttal is jó érzékkel tapintott rá: — az 1937-es esztendő ténylegesen új szakaszt nyitott Kína történetében, megkezdődött az ellentmondásokkal teli antiimperialista háború időszaka. Ami Rónai írásában viszont szembetűnő, az a periódusok és ismérvek gyors és pontos megjelölése, hiszen e sorok sok vonatkozásban egybevágtak annak a marxista történeti irodalomnak értékeléseivel, amely jó 10-15 évvel később vált csak magyar nyelven hozzáférhetővé. A Távol-Kelet problémáiról különben is rendszeresen írt a Szocializmus „Világpolitika" rovatában. Ugyanitt figyelmeztetett arra is, hogy a német-olasz fasiszta tengely mellett miként születik meg a „háromszög", a fasiszta, agresszív hatalmak szövetsége, amelyben a harmadik nagyhatalomként Japán csatlakozott európai szövetségeseihez. Az 1937-es esztendőben érthető módon a másik állandó terület, amelyről e rovatban beszámolt a diplomáciai nagyfrontok, tárgyalások megvilágítása mellett - Spanyolország volt. E rovatban ugyan inkább a polgárháború nagyhatalmi, diplomáciai vonatkozásairól emlékezett meg, mindig érzékeltetve, hogy a külpolitikai összefüggések mily nagy mérlítés és a horizont változott), s végül a Csendes-óceáni, távol-keleti térség, amelybó'l persze legsűrűbben Japánnal és Kínával foglalkozott. E beosztás keretében azután mindig kitekintést találhatott az olvasó a környező országok problémáira, illetve az együttműködés, avagy ennek lehetőségeinekkérdéseire. 6 9 Vándor Zoltán: A kínai faltól a kínai lövészárkokig. Népszava Naptár, 1938. 97-124.1.
