Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
RÓNAI ZOLTÁN 1919 UTÁNI SAJTÓTEVÉKENYSÉGÉRŐL 831 Roosevelt New Deal-rendszerével kapcsolatban megjegyezte, „Sztálinnak igaza van abban, hogy a roosevelti tervgazdálkodás kapitalista gazdaság. De nem ez a probléma lényege." Az amerikaiak hihetik - mondja Sztálin -, hogy a társadalmat átalakítják, de a régi rend mégis megmarad. „Ennek éppen a fordítottja igaz. Roosevelték hiszik, hogy új módszereikkel megmentik a kapitalista gazdaságot. Alapjában véve azonban az állami beavatkozásnak, az állami szabályozásnak megerősítésével a kapitalista gazdaságot aláássák."3 4 Ezen a ponton kiderült, hogy miközben Rónai Wells és Sztálin között kereste valahol az igazságot, s Wellst illúziók kergetése, Sztálint doktrinersége miatt marasztalta el, ő is illúziók rabja lett, amikor az állami tervgazdálkodás térhódításának túl nagy, gyors és egyértelműen átalakító jövőt jósolt az Egyesült Államokban. Igaz, módosulás történt, de az ország társadalmi és tulajdonviszonyait, sőt a javak elosztásának struktúráját ez ténylegesen nem érintette. Az amerikai progresszió, s még inkább a szocialista ébredés kérdése olyan nagy probléma, amelynél nem Rónai volt az első és utolsó, aki túlzott reményeket táplált.3 5 Érdekesek Rónainak a munkásság és értelmiség szerepéről lezajlott vitához fűzött gondolatai is. „Hogy a proletariátust tömegeinek ereje, a kapitalistákkal szemben való szöges érdekellentéte a szocializmus legfontosabb és legbiztosabb támaszává teszik, ebben Sztálinnak nyilván igaza van Welsszel szemben. De ha a szocializmusra való átmenet kérdésében nem is az intelligenciáé a vezetőszerep - ahogy Wells gondolja, vagy ahogy De Man hirdeti nem egy művében —, az intelligencia szerepe kétségtelenül nagyobb, mint ahogy ezt a szocializmus háború előtti korszaka látta. A szervezett és racionalizált kapitalizmusban nemcsak a hivatalnokok száma nő, ugyanakkor, amikor a foglalkoztatott munkások száma csökken, hanem az ipari technika és a szervezeti technika fejlődésével fokozódik az értelmiség jelentősége. Ezt az értelmiséget a feltörekvő munkásságnak meg kell nyernie."36 A Sztálin—Wells párbeszéd egyik központi kérdése természetesen a fasizmus volt. Rónai ezekhez is kritikai észrevételeket fűzött. Megállapította: Wells a fasizmusban egyszerűen a „gengszter-uralmat" látja, Sztálin pedig a szétbomló kapitalizmus görcsös ragaszkodását fennmaradásához. Rónai a leegyszerűsítésekkel szemben megjegyzi: „Wells nem veszi észre, hogy a fasizmus ellen védő rendőr gyakran a fasizmussal szimpatizál. Az európai fasizmus egy országban sem győzött az államhatalom ellen. Mindenütt a fegyveres államhatalom segítette nyeregbe. Sztálin viszont, aki oly nagy súlyt helyez a tömegek támogatására, vak azzal szemben, hogy nagy tömegek, különösen a középrétegek hatalmas tömegei, szegődtek az életét védő kapitalizmushoz. Tömegerők nélkül sehol sem 3 4 Vándor Zoltán: Roosevelt, Sztálin, Wells, Szocializmus, 1934. december. 385.1. 35 Rónai fogalmazása azonban elég árnyalt, s elég sok olyan gondolatot, részmegfigyelést tartalmaz, hogy megérdemli a pontos idézést: „Amerikában a trösztkapitalizmus megszervezte a magángazdaságot. A roosevelti politika megindítja a kapitalista állam ellenőrzését és szervezését. De alátámasztja a krízis nyomása következtében elkeseredett munkásság hatása alatt a munkásság szervezkedését is. Ennek a szervezkedésnek a tempóján, erején és szellemén múlik, hogy a tervgazdálkodás, az állami beavatkozás Amerikában a kapitalizmust menti-e meg, vagy a szocializmust készíti elő. A roosevelti politikában vannak elemek, amelyek előmozdíthatják az amerikai szocializmus fejlődését. Ezeket az elemeket naiv lelkesedésében Wells túlozza, dogmatikus egyoldalúságában Sztálin nem látja meg." (I. cikk, 386.1.) 36 Roosevelt. . . i. m. 386-7. 1. Megjegyezendő, Rónai ,,-i" szignójával ugyanebben az évben kitért arra, hogy a „nemzetközi tervgazdálkodás" eszméje miként jelentkezik a mezőgazdaságban.
