Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
824 JF.MNITZ JÁNOS teljesen. Nem omlott össze egészen külső csapások súlya alatt. A német proletariátus azonban belső ellenségeinek — s ez talán még a magyarénál is súlyosabb eset — csaknem önként adta át a hatalmát. Azt a hatalmat, amely már egyszer a kezében volt, amelyet, ha egységes, megtarthatott volna. "14 Külön említésre méltó Rónai ,,A bukott októberi forradalom" c. írása, amelyben mintegy leszámol azzal a reménnyel, hogy az ellenforradalmi rendszert egyhamar felszámolhatják. Ebben keserű igazságként ismerte fel, hogy a nacionalizmus újabb erővel támadt fel a háborúban vesztes országokban, s ezt a nacionalizmust a régi uralkodó osztályok meglovagolták — a győztes hatalmak ellenében. Rónai nem zárta ki annak lehetőségét, hogy „az ellenforradalom vulkanikus talajából újabb forradalmak" törhetnek ki, de ez még kérdés, amelyre a válasz ma alig lehetséges. „Sajnos, az ellenforradalmak szilárdabb kövekből épülnek, mint a forradalmak. Elmúlt évezredek által nagyra növelt konzervativizmus az ellenforradalmak szövetségese. Forradalmat megdönteni mindig könnyebb, mint ellenforradalmat."15 Minden bizonnyal igaza volt Rónainak akkor is, amikor a Tanácsköztársaság megszületésekor felhajtó erőként tüntette fel „a nemzet kétségbeesését és a háború szülte nyomort". Megállapította, hogy az igényeket a Károlyi kormányzat azért nem tudta kielégíteni, mert a szociális ellentétek ekkor már „túlfeszítettekké" váltak. Eddig a pontig Rónai objektívan mérlegelte, elemezte a kialakult helyzetet, ezt követően azonban részint a Tanácsköztársaság tapasztalatait, de nyilvánvalóan az ellenforradalom győzelmét követő bűnbakkeresés pszichózisában, a kommunistákat és a moszkvai instruktorokat okolta a tömegek elkeseredésének felszításáért, ami végül „az októberi forradalom vonatját kisiklatta". Rónai meghasonlását jelentette az, amikor egyfelől védte a Tanácsköztársaságot, másfelől megteremtését mégis eleve, kezdettől elhibázottnak tekintette. Ez olyan következtetést sugallt, hogy az 1918-as októberi magyar forradalom platformja nyújtott volna egyedül szolid alapot a magyar demokrácia számára, s e folyamat bukását jelentős részt a „baloldali előrerohanok" terhére írta.16 De Rónai mindig is több volt, mint polgári demokrata októberista, s éppen Jászi Oszkár könyvének ismertetésekor, az elismerő szavak után, néhány lényegi kritikai észrevételt is tett. Egyfelől aláhúzta, Jászinak igaza van. hogy a magyar kérdést „csak demokratikus és pacifista Közép-Európa oldhatja meg" — de ő már hozzátette: „demokratikus és pacifista Közép-Európa azonban csak a szocialista Európában lehet". Másfelől tiltakozott Jászi merev szembeállítása ellen, amikor a „katasztrofális szocializmust" élesen elkülönítette „az erkölcsi diszciplínára építő angol szocializmustól". Rónai joggal hivatkozott arra, hogy a magyar proletárdiktatúránál Jászi eltekintett a történeti körülményektől, márpedig a háborús szocializmus érthetően csak „tökéletlen lehet", amit a marxista szocialisták sem tekintettek ideálisnak, de az adott feltételekkel számolniuk kellett.17 Rónai e témájú cikkeinek számbavételénél ki kell térni még egy problémakörre, ami őt láthatóan erősen foglalkoztatta. S ez a szocializálás lehetőségének sikere. 1920 telére erre már nemzetközi tapasztalatok álltak rendelkezésére. Rónait e kérdéskör láthatóan 1 "RónaiZoltán: A német forradalom műhelyéből. Világosság, 1920. augusztus 25. 1 s Rónai Zoltán: A bukott októberi forradalom. Világosság. 1920. november 10. "I. cikk. 1 1 Rónai Zoltán: A két magyar forradalom. Világosság. 1920. dec. 22.
