Századok – 1980

Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V

804 M. TÓVÁRI JUDIT letet. A Törökországból kordován bőrt importáló Lázár Miksa viszont több mint 50 évig városi virilis volt. A meginduló építkezésekkel kapcsolatos a fa-, vas- és üvegkereskedők megjelenése a legnagyobb adózók között. Számuk messze elmaradt a terménykereskedők mögött, 18%-uk viszont a legmagasabb adókategóriában szerepelt. A vaskereskedelem a feldolgozott vas- és egyéb fémáruk forgalombahozatalával foglalkozott, a nyersvasat és az acélt a gyár forgalmazta. így ez a kereskedelmi ág a kézműipar szempontjából jelentős, és hozzájárult a technikailag modernizált polgári életforma elterjedéséhez. Az I. világháború előtt mindössze négy vaskereskedő került be a legnagyobb adózók közé, öt évnél kevesebb időt senki sem töltött a csoportban. 5—41 évig találkozunk a nevükkel a virilisek között. Ketten olyan családból kerültek ki, ahol már több nemzedék megfordult ezen a pályán. Igen erőteljesen bekapcsolódtak a kapitalista gazdaság áramlatába. Egy vaskereskedő kivételével a többiekre jellemző, hogy tőkéjüket ingatlanokba fektették, pénzintézetekben nagyszámú részvénnyel rendelkeztek és ugyanott igazgatósági tagok voltak. A három vaskereskedőnek 19 háza volt és ketten vásároltak földbirtokot. Mindhárman két-két pénzintézet igazgatóságában foglaltak helyet, sőt Kubacska István egy időben a vezérigazgatói posztot is betöltötte. Ipari részvénytársaságok vezetőségében csak ketten vettek részt: Kubacska István és Lichtenstein József. Az előbbi egy, az utóbbi négy részvénytársaság igazgatósági tagja. Kiugróan magas pénzintézeti részvényeik száma. A borkereskedőknél is előfordult, itt is találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a keresekedelmi tőke egy részét tovább forgatják, újabb vállalkozásokba kezdenek. Későbbi gazdasági fejlődést megalapozó vállalkozások ezek, amelyeket az infrastruktúra fogalomkörébe is sorolhatnánk. A Lichtenstein család rendkívül sokat tett pl. a közlekedés korszerűsítése érdekében. Kereskedőtársaságot alapított a Tiszán érkező áruk továbbszállítására. A tiszakeszi rakodóállomásról a Lichtenstein, Forster, Fűrész cégek szállították tovább az árut. Kapcsolatban voltak a kassai Sandvosokkal, Novellyekkel és Matheideszekkel, az eperjesi Koósokkal. Ez a társaság bonyolította le Felsőmagyarország termény- és áruforgalmát. Ily módon tehát külkereskedelmi kapcsolatai ennek a cégnek is voltak. Idősebb Lichtenstein József lett a helyi képviselője az 1830-ban alakult gyorskocsitársaságnak, amely Pestet kötötte össze Eperjessel, és amelynek rendszeres járatai Miskolcon is áthaladtak. Jellegzetesen kapitalizmus kori jelenség a lapkiadás, különösen a hirdetési lapok megjelenése. A hirdetések üzleti jelentőségét felismerve adta ki Furman Ferdinánddal közösen a Miskolczi Értesítőt. Idősebb Lichtenstein József megbecsült polgára volt a múlt század első felében Miskolcnak. A város fejlődése érdekében kifejtett munkásságának elismerése volt, hogy a „nemesek városában" főbíróvá választották, annak ellenére, hogy nem volt nemes ember. Az ő fia volt ifjabb Lichtenstein József, aki vaskereskedőként 1872-től haláláig, 1914-ig az első 8 között mindig megtalálható a legnagyobb adózók sorában. Miskolc polgári kori történetében ő az egyetlen kereskedő, aki országgyűlési képviselői mandátumhoz jutott. Szinte alig volt a gazdasági és a társadalmi életnek olyan területe, amelyen ne tevékenykedett volna. A Miskolci Hitelintézet elnöke, kezdeményezője a Termény- és Áruraktárnak és ezzel kapcsolatban megteremtője a miskolci gyapjú-és árpavásároknak. A Kereskedelmi Testület elnöke, az országos ipartestület alapító tagja. Igazgatósági tagja a Borsod-Miskolci Gőzmalomnak, a Miskolci Villamossági Részvénytársaságnak.