Századok – 1980
Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V
792 M. TÓVÁRI JUDIT városban. Borpincét minden tehetősebb polgár vásárolt, hiszen azt megkövetelte a társadalmi pozíció. Egyedül az 1867 utáni nemesítéseknél nem találkozunk a nevükkel. Ezzel a lehetőséggel főleg a tisztviselők éltek és a tőkés polgárság soraiban páran. Erre kötelezték őket az igen erős hagyományok. A köztisztviselők többsége 1848 előtti nemesítéssel rendelkezett. Akik a nem nemesek közül közéjük kerültek, szinte kötelezőnek érezték a közhivatal mellé a cím megszerzését. A tőkés polgárság soraiból nemességet szerzett kereskedő - Lichtenstein József - országgyűlési képviselő volt. Hozzá kell tenni, hogy az egyetlen miskolci kereskedő a dualizmus korában, aki az országgyűlési képviselőségig eljutott. Társai e minőségben az értelmiség soraiból kerültek ki, valamennyien régi nemesek. Az értelmiségi kategóriára általában jellemző, hogy pénzintézetek igazgatóságaiban, felügyelő bizottságaiban jóval sűrűbben fordultak elő, mint ipari részvénytársaságokban. Az értelmiségi réteg virilis csoporton belüli stabilitásának vizsgálatával arra keresünk választ, hogy ugyanaz a személy mennyi ideig volt kép.s bennmaradni a legtöbb adót fizetők között, és van-e összefüggés a föld- és háztulajdon, a részvénytársasági igazgatósági tagság és a stabilitás között. Föltétlen összefüggést látunk a háztulajdon mértéke és valamely személynek több éven vagy évtizeden át való szereplése között. A 10 éven belül kiesők egy részének nem volt saját háza a városban. Az 5. táblázat adatai arra engednek következtetni, hogy minél több háza volt egy személynek, annál hosszabb ideig volt képes bennmaradni a legnagyobb adózók között. A 10 évnél tovább megkapaszkodni képes tagok mindegyikének volt saját háza, sőt a 20 évig bennmaradóknak átlag kettő, a 30—35 éves tagsággal rendelkezőknek 3, és a 45 évig szereplőknek 4-4 házuk volt. 1885 után feltűnően lecsökkent a szabadfoglalkozású értelmiség száma. 14 személy volt kénytelen elbúcsúzni a virilis-tagságtól, és helyükre csak ketten léptek. Ebből a kettőből az egyik még a belépés évében kiesett. 1885 és 1890 között tehát 12 fővel csökkent a szabadfoglalkozású értelmiségiek száma. Próbáljunk meg erre magyarázatot keresni. 1848-ban 70 földbirtokkal rendelkező személyt vettek fel a képviselőválasztói névjegyzékre.1 s Közülük, vagy egyenesági leszármazóik közül hatan később mint értelmiségi foglalkozású legnagyobb adót fizetők kerültek a városi képviselőtestületbe. Erre az időre nagyjából lezárultak a birtokrendezések, tagosítások, sokan elvesztették feudális létalapjukat, a földbirtokot. Azok a birtokosok, akiknek megmaradtak a földjeik, a kiegyezést követő másfél évtized gabonakonjuktúrájának hatására még biztosítani tudták azt a vagyonalapot, amely besegítette őket a legtöbb adót fizetők sorába. Másik oldalról megtámogatta őket a virilis-törvény azon rendelkezése, amely az értelmiségnek biztosította a kétszeres adóbeszámítás jogcímét. Az 1880-as évek közepétől azonban súlyosan érintette ezt a réteget az egyre nagyobb mértéket öltő gabonaválság. A tőkés gazdálkodás követelményei szerint gazdaságát berendezni képtelen értelmiségi rétegnek már a kétszeres adóbeszámítás is kevés volt ahhoz, hogy lecsökkent jövedelme a legvagyonosabb elemek között tartsa. Helyüket fokozatosan a tőkés polgári elemek foglalták el. A gabonaválsághoz hasonló — ha nem nagyobb hatású — volt az 1880-as évek közepétől a szőlőtelepeket elpusztító filoxéra-vész. Miskolc dombjain a legrégibb időktől kitűnő szőlő termett. A borok minőségén és jó hírén a tanács féltékenyen őrködött. Mindig maga 1 5 B.A.Z.m. Lt. Miskolc. Tanácsi iratok 481/1848.
