Századok – 1980
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A konzervatívok tervei és tervezetei a forradalom és szabadságharc fegyveres felszámolására 1848/49-ben 752/V
774 ANDICS ERZSÉBET A magyar konzervatívok előszeretettel hangsúlyozták, hogy az általuk javasolt politika mellett Magyarország „képes lesz segítséget nyújtani a tekintetben, hogy a császár visszaszerezze a múlt év folyamán elveszített jogait".11 7 Hummelauer azt is kifejti, hogy a magyar országgyűlésnek csak tanácskozási joga legyen, vétójog nélkül.11 8 Jósika ugyancsak azon az állásponton van, hogy a forradalom leverése után a magyar országgyűlés elveszítené újoncmegajánlási jogát, úgyszintén az államháztartás kérdéseibe való beleszólását.11 9 Hasonló tervekkel és javaslatokkal találkozunk Wirknernél is, aki mint Metternich bizalmi embere, igen közel állt, lényegében azonosult a magyar konzervatívokkal. Wirkner 1850 tavaszán Schwarzenberg felszólítására a magyarországi állapotokról írt emlékiratában, mint az országban uralkodó rossz hangulat egyik forrására, mutat rá, hogy „a birtokos osztályban általában meggyökereződött a rögeszme, hogy a [bécsi] kormány az országot demokratizálni akarja, amire Magyarország nemcsak hogy nem érett, de amennyiben az bekövetkezne, halvány reményt sem táplálhatna valamelyest is boldog jövője iránt".120 Ezt a „rögeszmét" erősíti az emlékirat szerint, többek között „a gyakran teljesen elhibázott kezelése a parasztoknak" a Schwarzenberg-kormány részéről. A paraszt kerüli a munkát, abban bízik, hogy ő fog az urak helyébe lépni. Wirkner „a régi intézményeknek legalább formailag és névlegesen való megtartását" javasolja. A magyar államnyelv mellett szükségesnek tartja még a németnek és esetleg a latinnak államnyelvvé való nyilvánítását, azzal biztatva Schwarzenberget, hogy a német nyelv — amennyiben nem erőszakolják — a viszonyok erejénél fogva csakhamar uralkodó nyelvvé fog válni. Érdekes közelebbről megnézni, miképp képzeli el Wirkner a régi intézményeknek névlegesen való megtartását, ami a magyar konzervatívok egyik vezérgondolata volt. Szerinte a megoldás az lenne, ha a megyék élén továbbra is főispán, alispán és szolgabíró állanak, de ezek kinevezett személyek legyenek, akik a felsőbbség parancsait hajtják végre, A megyei kongregációk helyére „szurrogátumként" a megyei választmány lépjen. Ez csak tanácskozási joggal bírjon, és ugyancsak felsőbb parancsok végrehajtója legyen. Tagjait, amíg a hadiállapot tart, kinevezik, később cenzus alapján választják. A megyék ellensúlyaképpen a városok képviseletét az eddiginél nagyobb szerephez kell juttatni. Az országgyűlés két táblás maradjon. A felsőtáblán foglaljanak helyet a főispánok, a városi vezetők, az egyházak főpapjai, úgyszintén a korona által kinevezett személyek a legnagyobb birtokosok köréből. Az alsótábla tagjai cenzusos alapon és indirekt választások útján kerülnének az országgyűlésbe. Az ország élén helytartó álljon. Az osztrák belügyminisztériumban felállítandó magyar szekció, úgyszintén az osztrák igazságügyminisztériumban való magyar képviseltetés biztosítaná a magyar ügyek irányítását a központban. A magyar országgyűlés képviselőket küldene a birodalmi gyűlésbe. A hadügy, pénzügy és külügy a Birodalmi Tanács hatáskörébe tartoznék. 11 'Gróf Zichy Ferenc-Paskievics 1849 vége-1850 eleje. Andics E: Nagybirtokos arisztokrácia. . .III. köt. 451-456. 1. 11 'Hummelauer: Separat-Note zu den Bemerkungen vom 29. November 1848. Steier L.: A tót nemzetiségi kérdés. . . II. köt. 228-231. 1. 11 'Báró Jósika Samu-Metternich 1851. július. Andics E.: Metternich und die Frage Ungarns. Budapest, 1973. 483-484. 1. 1 !0 Wirkner Lajos-Schwarzenberg 1850. április 22. Andics E.: Nagybirtokos arisztokrácia. . . III. köt 475-486. 1.
