Századok – 1980

Tanulmányok - Andics Erzsébet: A konzervatívok tervei és tervezetei a forradalom és szabadságharc fegyveres felszámolására 1848/49-ben 752/V

A KONZERVATÍVOK TERVEI ÉS TERVEZETEI A FORRADALOM MEGBUKTATÁSÁRA 753 intézett azok a titkos beadványok, amelyek névtelen szerzőjében feltehetően gróf Szécsen Antalt, vagy gróf Dessewffy Emilt kell gyanítanunk.1 Az első, valószínűleg augusztus legvégén, szeptember legelején íródott beadvány óva inti az udvart attól, hogy elfogadja a Bécsbe érkezett Batthyánynak és Deáknak a magyar minisztérium nevében a horvát kérdés békés elintézésére irányuló javaslatát, mert szerinte ez az udvarnak nem érdeke. ,,Az udvarnak az áll érdekében, hogy hagyja a válság érlelődését eljutni természetes végkifejletéhez, amikor a császár abba a helyzetbe kerül, hogy mindkét párt felett álló álláspontot foglalhat el. Batthyány és Deák azt akaiják elérni, hogy a császár tiltsa meg a horvátoknak a fellépést, tekintettel arra, hogy az ellentétek kiegyenlítődnek. Úgy látszik, lehetővé akaiják tenni a horvátoknak a választást, miszerint vagy elismerik a magyar hadügyminisztériumot, vagy teljesen elszakadnak Magyarországtól, ami a magyar korona feldarabolását jelentené." Ezzel szemben a derék „névtelen magyar konzervatív politikus" sürgető tanácsa: hagyni kell, hogy a Batthyánykormány megbukjon. „Semmit sem szabad tenni, ami megköthetné a bán kezét." „A bán rehabilitásáról tervbe vett kiáltvány szövegét minél előbb el kell juttatni a császárhoz, a magyaroknak azt mondhatják, hogy a császár még az ő megérkezésük előtt hozta ezt a határozatot."2 A horvát kérdés esetleg békés elintézése és Jellasics katonai fellépésének elmaradása ezzel kapcsolatban, különösen nyugtalanította a titkos beadványok szerzőjét és azokat, akik mögötte állottak. A feltehetően szeptember legeleji újabb beadvány visszatér a kérdésre; óva int, nehogy az uralkodó jóváhagyja a magyar minisztérium által a horvátoknak felajánlott engedményeket. „Jellasicsnak haladéktalanul be kell nyomulnia Magyarországra." Ugyanitt javasolja a szentesítés megtagadását az újoncozásról és a papírpénz kibocsátásáról szóló törvényjavaslatoktól is.3 Hogy a szerző a konzervatív vezérkarhoz tartozik, és annak nézeteit tolmácsolja, elárulja szeptember 13-i beadványa. Ebben azt sürgeti, hogy az uralkodó a magyar ügyekben gróf Apponyi György és báró Jósika Samu tanácsai szerint jáijon el; irányukban „feltétlen bizalommal" viseltessék.4 Még messzebb megy egy további beadvány, minden jel szerint ugyanannak a magyar konzervatív politikusnak a tollából. Ez sürgeti a magyar ügyekben a szakítást a megfontolásokkal, „gyenge", „részleges", a legalitást féltő félrendszabályokkal. „Összeesküvő csoportról (faction) van szó — írja a magyar nemzeti ügy képviselőiről, a magyar felelős minisztériumról -, amely semmit sem tisztel, amely előtt semmi nem szent, túlteszi magát minden korláton, megsért minden törvényt, féktelen önkénnyel jár el, és a legbűnösebb eszközökkel él." Ez a feltehetően október 1-е körüli beadvány már az ellenforradalom nyílt zászlóbontását sürgeti a „császár" részéről. „Megengedhetetlennek tartom, hogy a császár elmulassza kezébe venni a kezdeményezést acélból, hogy visszavonja vagy módosítsa az általa adott engedményeket. . . A rendkívüli helyzet megköveteli. 'A titkos beadványokat ,.Névtelen magyar konzervatív politikus emlékiratai" címen Károlyi Árpád közli. Ld. Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pere. I—II. köt. Budapest, 1932 (a továbbiakban Batthyány. . .) II. köt. 634-639. 1. 2 1848 augusztus legvégén-szeptember legelején írott beadvány. Uo. 634-635. 1. 3 1848 szeptember legeleji beadvány. Uo. 635-636. 1. 4 1848 szeptember 13-i beadvány. Uo. 636-637. 1.