Századok – 1980
Közlemények - Gebei Sándor: A Romanov-uralom konszolidációjának néhány problémája 53/I
A ROMANOV-URALOM KONSZOLIDÁCIÓJA 67 Elmaradtak az évente kétszer esedékes Szergij- és a Blagovescsenyije-napi gabona- és sójuttatások, s így természetszerű, hogy a megélhetést biztosító naturáliák hiánya az inflációs időszakban még inkább növelte a társadalmi feszültséget. A helybeli, a kolai, a holmogori, a novgorodi stb. sztrelec ezredektől szüntelenül érkeztek a segélykérő beadványok. Egyáltalán nem véletlen, hogy a főváros lakosságának magatartása napról napra fenyegetőbb, ellenséges lett. 1662. július 25-én virradóra proklamációk jelentek meg Moszkva egyes utcáin, amelyeket az írástudók többször felolvastak az amúgy is felzaklatott tömegnek. Kotosichin tudni véli, hogy a sztrelecek, kancellaristák tudtak a bojárok és a hivatali elöljárók machinációiról, s mivel a törvény csak a „kisembereket" büntette halállal, csonkítással, száműzetéssel, az írnokok kiragasztott levelei „a bojárról, a dumabeli nemesről és még három gazemberről" szóltak. Ezek a nyílt levelek „az árulók" kiadatását, kivégzését követelték.78 Pavel Grigorjev, a Sztretyenszkaja szotnya vezetője azt vallotta, hogy a telep bejáratánál lévő oszlopon, 25-én reggelre két hasábban írt levél jelent meg, amelyet ismételten felolvastak az ott összegyűlteknek. Az árulóknak nevezett gyűlölt személyek Ilja Miloszlavszkij bojár, Iván Miloszlavszkij, Fjodor Rtyiscsev okolnyicsijek, Vaszilij Sorin nagykereskedő voltak.79 Vajon miért követeilék az említettek felelősségrevonását és kiadatását? Ilja Miloszlavszij, a cár apósa egy személyben a Nagy Kincstár és a pénzverdék vezetője volt. Közvetlen rokonságával, Iván Mihajlovics —, Iván Andrejevics Miloszlavszkijjal együtt saját haszonra pénzt veretett, és az ott dolgozó írnokoknak erről tudomásuk volt. Nem növelte a család népszerűségét az sem, hogy csaknem valamennyi Miloszlavszkijt kiemelt jelentőségű prikáz vezetésével bízta meg a cár. Az uralkodó apósa a katonai prikázokat (Sztrelec-, Rejtar-, Idegen zsoldosok-), Iván Mihajlovics a birtokadományokat intéző (Cselobitnij-), Iván Andrejevics pedig a cári udvar utaztatásáért felelős hivatalt (Jamszkij-) irányította. A cárhoz igen közel álló, belső embernek számított Fjodor Rtyiscsev, aki a Nagypalota (Bolsoj dvorec), tulajdonképpen az egész cári rezidencia gazdasági életéért felelt. Kezében negyven város és nyolc moszkvai szloboda (telep) bírói, katonai stb. ügye is összpontosult. Nyilvánvaló, hogy a szlobodákon élő kiskereskedőktől, kézművesektől (kovácsok, téglaégetők, kályhások, fazekasok, ácsok, halászok) az ő parancsára szedett „ötödpénz" következtében mutatkozó elégedetlenség közvetlenül ellene irányult.80 Az indulatos tömeg a bajok azonnali orvoslását követelte a cártól, aki Moszkvától hét versztára, Kolomenszkojeban tartózkodott. A kb. 5000 tüntető „kiabálással és zajjal" Alekszej Mihajlovics palotájához vonult, és ott egy Lucska Zsidkij nevű ember sapkájában átnyújtotta „a kegyes úrnak" szóló proklamációt. A cár esküvel ígérte, hogy még „aznap Moszkvába megy", az ügy kivizsgálását Iván Hovanszkijra bízta, akit a tömeg lelkesen dicsért „a cárnak tett sok jó szolgálata miatt". A lengyel háborút lezáró békekötésben való közreműködését nem felejtette el e nép. A tömeg lecsendesítésére az uralkodó azt is vállalta, hogy „egy emberrel még kezet is rázzon".8 1 78 Ua. 81. I. 7®„Vosstanie 1662 g. v Moskve" Sbornik dokumentov. Moszkva, 1964. 2. sz. 39. o. (Továbbiakban: Vosstanie) 80 Bazilevics: Denezsnaja reforma 108-110. 1. 81 Kotosichin: О Rossii 81. 1. 5*
