Századok – 1980
Történeti irodalom - Barta László: A szentesi örökváltság (Ism.: Hársfalvi Péter) 695/IV
695 TÖRTÉNETI IRODALOM rendeletekkel erősen megkötő voltára. De nem tagadja le ugyanakkor előnyeit sem: a határőr katonát eltartó parasztbirtok messzemenő védelmét, a katonaanyag legalább elemi fokú kiművelésének szívós erőltetését, és azt is, hogy a sűrűn áradó felsőbb rendeletek ellenére a hadsereg végül is nem igyekezett szétzúzni a paraszti önkormányzatot, sőt annak működését szinte igényelte is: a határőrvidéken pl. a falukönyvek vezetésére a parancsnokságok különösen nagy súlyt fektetnek. Imreh szépen ismerteti ennek az önkormányzatnak lehetséges Játékterét", szerveit és eszközeit — befejezésül igen helyesen mutatva meg az egész szokásrendnek egyrészt ilyen megmerevedése és kiterjedése folytán előálló belső ellentmondásait, másrészt azonban kedvező voltát is egy, az egész rendszert összekapcsoló erős közösségi mentalitás kifejlesztésére. A kötetet a bevezetéshez tartozó (a székely társadalomtörténet újabb irodalmát igen jól összefogó) jegyzetek, a latin szövegrészek fordításai, igen gondos szó- és kifejezés-jegyzék és a helységnevek kétnyelvű jegyzéke egészíti ki és teszi a szélesebb olvasóközönség számára is könnyen használhatóvá. A szövegek ilyen gondos válogatása, magyarázata és értelmezése megkísérelhetővé teszi azonban a bennük tükröződő viszonyok elhelyezését a tágabb keret, az egész történeti Magyarország falusi társadalmának és igazgatásának viszonyai között is. Az egybevetés kétségtelenül erős eltéréseket mutat, ami érzékelhetővé teszi a székely viszonyoknak nemcsak archaizmusát, de éppen a közösség önmagában - mint ki is emeltük - oly pozitívnak látszó szerepe által kitűnő egyes reális negatívumait is. Az eltérések egyik (elsősorban az archaikus vonások által jellemzett) része természetszerűleg következik a székely falvak sajátos természeti viszonyai között kialakult gazdasági formák, termelési módok a gazdálkodás közösségi formáit sokáig fenntartó sajátosságaiból. Másik részüket a terület határőr-jellege magyarázza, melyben nemcsak, hogy a földesúr-jobbágy viszonyok nem játszottak szerepet, de amely a parasztbirtok egybentartását és az önkormányzat sajátos kifejlődését támogatta. Egybevetve e vonásokat azzal a képpel, mely a szűkebb értelemben vett Magyarország korabeli viszonyaira jellemző, utóbbiaknál a mezőgazdasági árutermelés lassú bontakozását a 18. század végétől s ennek nyomán részint a parasztság erősödő differenciálódását és a falusi igazgatás tevékenységi területének az urbárium uniformizálása és a földesúri befolyás erősbödése folytán inkább szűkülését láthatjuk. Ennek ellenére mégis azt kell mondani, hogy e fejlődés negatív elemeivel is tulajdonképpen haladottabb volt, és haladottabb viszonyok felé nyitott utat, mint a székely falunak az ellentmondások létrejöttét és kiéleződését letompító közösségi gyakorlata. Ami ennek értékéből: szépségéből, bölcsességéből és igazságából nem von le semmit - de mégis, itt is vizsgálandóvá teszi a kérdést: vajon az előrelépés (jelen esetben a polgári viszonyok felé) nem szükségképpen jár-e minden ilyen harmóniateremtő kísérlet elsorvadásával? A válasz, tudjuk, nem kétséges - de a folyamat mechanizmusának vizsgálata még számos olyan kutatást igényel, mint amilyent - s úgy véljük, éppen a székely társadalom belső feszültségeit is érzékeltető elemzésekben sokban mindjárt a kutatás modelljét is kidolgozva - Imreh István kitűnő munkája most elibénk adott. Vörös Károly В ART A LÁSZLÓ: A SZENTESI ÖRÖKVÁLTSÁG (Szeged, 1979. Csongrád Megyei Könyvtári Füzetek 10.) A magyarországi feudalizmus utolsó egy-másfél évszázadának történetében három, a jobbágyságot érintő nagy fontosságú esemény történt. Az egyik a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc utáni idők nagyszabású telepítési akcióival is összefüggő szerződéses jobbágyság kialakulása, ami kétségtelenül lazábbá tette az örökös jobbágyság rendszerét, a másik - egyebek mellett — az örökös és szerződéses jobbágyság nivellálását elősegítő, s az 1848-as jobbágyfelszabadítás vonatkozásában is perdöntő jelentőségű úrbérrendezés, s végül a részben az úrbérrendezés előtti lazább, kedvezőbb szerződéses állapot visszaállítását szorgalmazó, de egyúttal azon messze túllépő, és az egész feudális rendszert alapjaiban szétfeszíteni szándékozó örökváltság.
