Századok – 1980

Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV

FIGYELŐ 663 jelzi a változás irányát, amely azt mutatja, hogy a történelemből felvételiző gimnazisták száma — részben követve a demográfiai görbe hullámzását — hosszú távon növekvő tendenciájú: 1967-ben 2782 gimnazista, 1972-ben 3963, 1978-ban pedig 4133 tett írásbeli felvételi vizsgát történelemből, a szóbeli vizsgázók száma ugyanakkor 4830, 6485, illetve 7016 volt (a jelentős számbeli eltérés oka az, hogy némelyik felsőoktatási intézmény — így a tanítóképző főiskolák és óvónőképzők - felvételi rendszerében a pályázók túlnyomó többsége történelemből csak szóbeli vizsgát tesz). Az 1967-1978 közötti 12 év átlagában a történelemből írásbeli felvételi vizsgát tettek 81,6%-a érettségizett gimnáziumban. A hiányzó egyötöd részt csupán statisztikailag sorolták a történelemből írásbelizők közé, ugyanis a szakközépiskolások valamilyen történelempótló (a hivatalos összesítésben azonban nem részletezett) tárgyból - zömmel politikai gazdaságtanból — felvételiztek, ezért az alábbiakban felvételi eredményeik vizsgálatától eltekintünk, figyelmünket a gimnáziumban végzett fiatalok felvételi osztályzataira fordítjuk. Közismert, hogy a felsőfokú oktatási intézményekben továbbtanulók zöme a nappali tagozaton végzett középiskolások közül kerül ki. Középiskolai képzésünk szerkezete a vizsgált 12 esztendő folyamán jelentős változáson ment keresztül 1967-ben a nappali tagozaton érettségizett 51 874 fiatal 63,1%-a gimnáziumban fejezte be tanulmányait, 13,9% szakközépiskolában maturált, a hiányzó 23% pedig technikumban, illetve egyéb középiskolában nyert képesítést.2

1972-ben 52 788 tanuló érettségizett, iskolatípusonkénti megoszlásuk a következő volt: gimnazista 54%, szakközépiskolás 37,5%, technikumi és egyéb középiskolai tanuló 8,5%. A szakközépiskolában érettségizettek részarányának dinamikus növekedése volt jellemző a későbbiekben. 1978-ban már abszolút számokban is első helyre kerültek a szakközépiskolások (23 190, 50,8%), gimnáziumban ugyanekkor 22 459 tanuló (49,2%) végzett. Ha az időközben végrehajtott tananyagcsökkentésektől el is tekintenénk, s csupán azt vennénk figyelembe, hogy a gimnáziumban érettségizettek száma abszolút és relatív értelemben is csökken, kockázat nélkül állapíthatnánk meg, hogy az elmúlt évtizedben érettségizett fiatalok történeti ismeretei jelentősen csökkentek. A MSZMP 1972. évi oktatáspolitikai határozata megállapította, hogy „A gimnázium továbbtanulásra felkészítő funkciója az utóbbi években erősödött (az egyetemekre, főiskolákra felvetteknek 72%-a gimnazista),.. ,"3

a jövőre nézve pedig úgy foglalt állást, hogy „A gimnáziumok feladata elsősorban a továbbtanulásra való felkészítés legyen. "4

E célkitűzés numerikusan realizálódott, 1978-ban a felsőfokú oktatási intézményekbe budapesti Egyetemi Számítóközpont bocsátja ki. A kötetek team-munka eredményeként látnak napvilágot, egyes kötetek Frigyesi Miklós, illetve dr. Hámori Miklós szerkesztésében jelentek meg. Felhasználásuk során nyújtott szíves segítségéért dr. Könyves-Tóth Kálmánnak tartozunk köszönettel. 2 A nappali tagozatos középiskolásokra vonatkozó összesített adatainkat a Statisztikai Évkönyv 1967-1978. köteteiből merítettük. 3Az MSZMP Központi Bizottságának határozata az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól (1972. június 14—15). A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai, 1971-1975. összeállította és szerkesztette Vass Henrik. Kossuth Könyvkiadó, 1978. 296. (A továbbiakban: Oktatáspolitikai határozatok . . .) "Oktatáspolitikai határozatok. . . 298.