Századok – 1980

Közlemények - Gebei Sándor: A Romanov-uralom konszolidációjának néhány problémája 53/I

58 GEBEI SÁNDOR kopejkáért felvásárolt tallérokból a kincstár 21 altin 2 gyenga, azaz 64 kopejkát állított elő, s ezáltal 7 altin 2 gyenga nyereséghez jutott.32 A dinasztiaalapító Mihail Fjodorovics fiának, az 1645-ben trónralépő Alekszej Mihajlovicsnak apjához hasonlóan, nehéz problémákkal kellett szembenéznie. A második Romanovot egész életében grandiózus tervek foglalkoztatták. Hadügyi reformjának célját a nyugati mintára létesítendő hadsereg kiállítása, felszerelése, zsolddal való ellátása jelentette. Az új katonai egységek - külföldi zsoldosok, gyalogos-, dragonyosezredek — szervezésével az angol, svéd, holland, német kiképző tisztek szolgálatba fogadásával az 1649-ben létrehozott Rejtar prikáz foglalkozott. A déli határ védelmét a nagy végvári vonal továbbépítésével, a Tambov—Szaranszk-Szimbirszk várakra támaszkodó erődszakasszal fokozta. Nem kerülte el figyelmét, bár erre elszegényedett szolgáló nemesei inspirálták, az anyagi források számbavétele sem. A tulai gyetyi bojarszkije panaszos levele alapján 1646-ban elrendelte a moszkvai terület összeírását.33

Mivel a jobbágyok „az erősökhöz" szöktek, az összeírást végző hivatalnokokat instrukciókkal látták el. Meg kellett akadályozniuk a parasztok elrejtését, több udvarból egy portára való összeköltöztetését, és meg kellett oldaniuk az elkészült írások őrzését. Hatáskörük az egyházi, a pátriárka, a metropolita birtokokra is kiterjedt. Az adatok eltitkolóit vagy azok meghamisítóit 50 csety föld elvételével büntethették. A szökötteket — Mihail Fjodorovics még érvényes rendelete értelmében — tíz évre visszamenőleg regisztrálták.3

4

Az 1649. évi Ulozsenyije XI. fejezete, amely kizárólag csak a szököttek ügyével foglalkozik, még szigorúbban ítéli meg a földesurakat elhagyó jobbágyokat. Kimondja, hogy minden engedély nélkül távozott személy, függetlenül attól, hogy cári vagy nemesi alattvaló, határidő nélkül visszatelepítendő régi földesurához. A 20., 21. articulus minden földesúr kötelességévé teszi annak ellenőrzését, hogy a letelepedést kérő jobbágy szabad állapotú, ill. „csavargó"-e? Amennyiben a befogadó ezt elmulasztja, és a befogadottat keresik, a földesúr évi 10 rubel büntetést fizet a kincstárnak. Az érdeklődők a szükséges információkat Moszkvában, Kazanyban, Novgorodban, Pszkovban és a vajdai székhelyeken szerezhették be.35

A szököttek felkutatását 1649 előtt a Razijadnij prikáz, majd aPomesztnij prikáz megbízásából egy speciális bizottság végezte. A földesúri kérvények alapján kezdetben a prikázok utasították a helyi végrehajtó hatalom első emberét, a vajdát, hogy „a köröző levélben" felsorolt jobbágyokat költöztesse vissza uraikhoz. A szinte tömegméreteket öltő szökések ennek a gyakorlatnak megváltoztatására késztették az államot. Egyegy földrajzi terület revíziójának elrendelése után, egy bojár által vezetett kutató expedíció több éven át folytatta munkáját a kijelölt körzetben. A cári ukázoktól megrémült földesurak nemcsak jobbágyaikról adtak számot, hanem a jobbágyok személyes kihallgatását is elősegítették. Az 1658. évtől kezdődően Kazany, Arzamasz, Kurmis, 1661—63-ban Vologda, Kolomna, Kasir, Szerpuhov, 1664-65-ben Kaluga, Tambov, 1666-68-ban Szuzdal, 1667-70-ben Tula, 1678-ban Kozlov, Kaszimos stb. környékén 3 2

Kotosichin G.: О Rossii v carstvovanie Alekseja Michajlovicsa SPB., 1840. 77-78. 1. (Továbbiakban: Kotosichin: О Rossii) 33

Materiali po istorii krestjan v Rossii XI-XV1I w. (Szerk.: Mavrodin V. V.) Izdatel'stvo Leningradskogo universiteta, 1958. 105. sz. 127—133.1. 34

Ua. 102. sz. 117-118.; 104. sz. 121-127. L 3 s

Ua. 107. sz. 135-158.1.