Századok – 1980
Közlemények - Granasztói György: Kassa társadalma (1549–57) a korreszpondencia-elemzés tükrében 615/IV
KASSA TÁRSADALMA A 16. SZÁZAD KÖZEPÉN 619 rendszer, amely megfigyelt mennyiségek kiszámítására képes, megfigyelhetetlen változók függvényében. Kassán például a gazdagság-szegénység viszonyát számszerűen nem tudjuk megfigyelni, csupán következtetni lehet rá, mondjuk, az egyes városlakókra kirótt adó nagyságából. A megfigyelhetetlen változó fogalma összefügg a tudomány állapotával. Míg az asztronómiában a legbonyolultabb rendszerek mozgását is vissza lehet vezetni néhány axiómára, a történelem kutatója ritkán állíthatja, hogy elemi jelenségek kimerítő statisztikai tárgyalása révén pontosan képes leírni egy bonyolult eset változásait. így kérdéses, hogy az adott modell érvényessége mennyire lép túl a megfigyelt adatok körén. 3. Az információkat, amelyek a lehető legtöbb dimenziót foglalják magukban, ajánlatos egyidejűleg kezelni. Először a kvantummechanikában vetődött fel, hogy mindazt, amit egy elemi részecskével kapcsolatban a kutató a priori tudni szeretne, egyidejű mérésekkel nem lehet meghatározni. Amikor, a szó legtágabb értelmében, bizonyos számú koordinátát kívánunk meghatározni, mindig a valóság valamilyen eleve feltételezett rendje lebeg a szemünk előtt. Csakhogy ez a rend gyakran bizonytalanabb, mint azok a formák, amelyeket — ha mégoly kiválóan is — a koordináták kapcsolnak egymáshoz. Ez az elvi megfontolás a kvantummechanikában oda vezetett, hogy fel kellett vetni: egy a priori rend feltételezése magát a teret is kérdésessé teszi, mert a teret, a keretet a gondolkodás nem foghatja fel űrként, a tér felfedezése elválaszthatatlan mindattól, ami kitölti. Ezt az ellentmondást a hagyományos, kérdésről kérdésre haladó kutatói módszerrel nem lehetett feloldani, így jött létre a többdimenziós statisztika. A többdimenziós statisztika egyszerre sok kérdésre gyűjti az információkat, bonyolult és következetes taktikája afféle frontális előrenyomulást kíván megvalósítani a vizsgálandó terepen. A számítógép nélkülözhetetlen hozzá, mert csak ezen lehet hatalmas adatsokaságokat összevetni. A statisztikus mechanika elvei azonban más tudományágak bizonyos problémáira is alkalmazhatók. Például összeírásaink egy-egy városlakóra vonatkozó adatai azokhoz hasonlíthatók, amelyeket egy-egy elemi részecskéről lehet begyűjteni. Polgáraink is olyan egyedek, akiknek — a fiziRa nyelvén szólva — végtelenül sok, zömmel közvetlenül meg nem figyelhető paramétere van. Vagyis olyan pontot vizsgálunk, amely sokdimenziós térben mozog. Csakhogy különböző okok miatt megfigyeléseink nem vonatkozhatnak e végtelenül sok és kicsiny részletre, mindössze néhány kiválasztott és a sokaságra jellemző értékre (nagyságra) szorítkoznak. A ma rendelkezésünkre álló technikák segítségével egyrészt hatalmas adatsokaságokat lehet egybevetni, olyanokat, amelyek elemzésére régebben gondolni sem lehetett. S tegyük hozzá: a nagy, porlepte irattömegeket (számadásokat stb.) a múltban gyakran éppen ilyen „használhatatlan" voltuk miatt semmisítették meg. Másrészt az is új jelenség, hogy a számítógépes adatelemzési eljárások segítségével egyidejűleg sok összefüggést lehet bevonni a kutatásba, két-három kapcsolat helyett kapcsolatpárok-rendszerek összefüggései felé fordul a figyelem. Egy feltevés kísérleti úton akkor bizonyítható, ha kimerítően sikerült megvizsgálni valamennyi eshetőséget. Többváltozós adathalmazoknál először azt kell tudni, hogy a halmaz milyen tengelyek mentén szerveződik. Amikor például azt kérdezzük egy-egy kassai polgárról, volt-e bora, gabonája vagy sem, megfigyelések sorozatát gyűjtjük össze, és adataink segítségével típusokat igyekszünk elkülöníteni, majd a kialakított csoportokon belül újból megfigyeljük a különböző mutatókat. Végül következtetéseket vonunk le.
