Századok – 1980

Közlemények - Granasztói György: Kassa társadalma (1549–57) a korreszpondencia-elemzés tükrében 615/IV

KASSA TÁRSADALMA A 16. SZÁZAD KÖZEPÉN 617 Másutt a könyv szerzői még megjegyzik, hogy az eljárás sztochasztikus (valószínűségi) összefüggések, jelenségek és folyamatok vizsgálatára alkalmas-. Kiegészítésül hozzáfűzhetjük, hogy bár a gyűjtőfogalom jó néhány eljárást takar, a faktorelemzés célja általában az adattér dimenzióinak csökkentése. A faktorelemzés különböző, az idézettnél még esetleg bővebb, szabatosabb meghatározásai is, bizonytalanságban hagyják a tájékozatlan olvasót arról, hogy tulajdonképpen miért érdemes a módszert alkalmazni. A probléma megértéséhez a következőkből célszerű kiindulni. A vizsgálatok túlmyomó részében a megfigyelések nem azonosak, hiszen — kassai példánknál maradva — az ottani bortulajdonosok változó nagyságú készletekkel rendelkeztek, találni köztük olyat, akinek csak egy hordója volt, de akadt, akinek harminckettőt vagy még többet is összeírtak a pincéjében. A statisztikai módszerekre azért van szükség, mert az egyes megfigyelések (változóértékek) ingadoznak, s tisztázni szeretnénk, hogy mi ennek az oka. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a városlakókkal kapcsolatban többféle megfigyelést is végezhetünk, hiszen kassai borok mellett váltakozó mennyiségű vidéki bort, gabonát is tarthattak, ingadozik a fizetett adó összege, a háztartás létszáma stb. A különböző megfigyelések ingadozását nem mindig magyarázhatjuk a másik jelenséggel, mert bár elképzelhető, hogy például a gabonatermesztő háztartásban több munkáskézre van szükség, korántsem állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy magasabb adót azért kell fizetni, mert valakinek több a gabonája, népesebb a háztartása. A valószínűségi változó értékeinek ingadozása, a szórás, ugyanolyan fontos jellemző, mint az átlag, s a szórást mindig figyelembe kell venni, ha azt kutatjuk, milyen mértékben határozzák meg egymást a különböző változók, milyen összefüggés van közöttük. A kovariancia és a korreláció számítások az ilyen vizsgálat egyszerűbb eszközei közé tartoznak. Ám felvetődik, vajon a rendelkezésünkre álló változók valóban rávilágítanak-e a vizsgált jelenségek lényegére, képesek-e arra, hogy közvetlenül kifejezzék, milyen problémák rejtőznek a felszín alatt, hogyan lehet jobban leírni a lényeget, amely a változók mögött húzódik. A különböző faktorelemzések hozzásegíthetnek e bonyolult feladat megoldásához.5 A történésznek tisztában kell lennie azzal, hogy az efféle módszerek használata közben ő is és közönsége is új helyzetbe kerül, mert az adatokban rejtőző történeti valóságot az eddig megszokott eljárásokhoz képest más módon próbálja kibontani. A fő változás az lesz, hogy megváltozik a magyarázat rendszere. Az új irányzat, amely most éri el a történettudományt, alig harminc éve kezdődött. A természettudományok után már behatolt a pszichológiába és a szociológiába is, bizonyos kutatási területeken fordulatot hozott, vagy egyenesen újakat alakított ki. A változást a számítástechnika és néhány matematikai-statisztikai eljárás rohamos fejlődése magyarázza, ám éppen a gyors haladás miatt napjainkban furcsa ellentmondást figyelhetünk meg. Miközben például egyes faktorelemzési eljárások a változatos, előre elkészített és egyszerűen adaptálható program-5Az elmondottakról részletesebben 1. Rudas T.: Faktoranalízis az empirikus társadalomkutatásban. Tömegkommunikációs Kutatóközpont Műhely. 10. évf. 18. sz. 1.1. E kitűnő' cikk a nem szakember társadalomkutató számára foglalja össze a faktorelemzés lényegét. Ugyancsak korszerű, szociológiai,szempontú ismertetést találunk Füstös L.: Szociológiai kutatások matematikai statisztikai módszerei. 1. k. Bp., 1977. 119-142.1. (A CDC 3300-as gépen futtatható programok ismertetésével!)