Századok – 1980

Közlemények - Gebei Sándor: A Romanov-uralom konszolidációjának néhány problémája 53/I

A ROMANOV-URALOM KONSZOLIDÁCIÓJA 53 jelenlevő, zömében fegyveres népfelkelők, kozákok, sztrelecek jelenlétében és részvételével született.3 A kosztromai, családi birtokán tartózkodó Mihail Fjodorovicsot váratlanul érte a Fjodor Seremetyev vezette országgyűlési küldöttség megjelenése és még váratlanabbul trónra emelésének híre. A hivatalos indoklás szerint azért döntött így „az egész ország", mert mindenki békére és békességre vágyik, és azt szeretné, „hogy minden úgy legyen, mint annak ideién (ti. Fjodor Ivanovics cársága alatt — G. S.), amikor Oroszországra fény ragyoguit, (hatarai - G.S.) minden irányba kiterjedtek, a szomszédos államok engedelmességben éltek '.4 A felajánlott cári méltóság sem Mihail Fjodorovicsot, sem anyját, Marfa Ivanovnát nem vonzotta. Az anyacárnő — akinek áldása nélkül fia nem fogadhatta el a hatalmat — a súlyos belpolitikai helyzetre hivatkozott, s azzal érvelt, hogy „minden rendbe és rangba tartozó emberek lelküket eladva" már a korábbi uralkodóknak sem engedelmeskedtek, miért történne ez most másképp? A lengyelek, litvánok végigpusztították az egész országot, a cári kincstárat elvitték, kirabolták, vajon miből fizethetné szolgáló embereit és katonáit a cár? „A még nem teljes korú", tapasztalatlan ifjú trónra kerülése maga utái. vonná a lengyel fogságban levő apa, Filaret metropolita halálát is. A zemszkij szobor küldöttsége válaszában azt bizonygatja, hogy míg Borisz Godunov a maga akaratából lett cár, Vaszilij Sujszkijt pedig csak igen kevesen kívánták uralkodónak, ezért természetes volt a velük szembeni engedetlenség, addig Mihail Fjodorovicsot „az egész ország választotta", s így nem állhat elő a korábbi helyzet. Filaretért pedig sok lengyel, litván előkelőt tud felajánlani az orosz állam. Tehát nincs semmi akadálya annak, hogy a kiválasztott elfogadja a megtiszteltetést.5 Vajon mit jelenthetett, kinek vagy kiknek az érdekeit szolgálhatta a hivatalos állásfoglalásból idézett „minden úgy legyen, mint annak idején"? A rendi országgyűlés Fjodor Ivanovics cárságának visszaállításán, a belső békemegteremtésén, minden valószínűség szerint, az uralkodó osztály jobbágysága feletti korlátlan hatalmát, a jobbágyság teljes röghözkötöttségét értette. Az ilyenfajta értelmezés a szovjet történeti irodalom egyik ma is vitatott problémájához, a szabadköltözés felfüggesztéséhez, a „tiltott évek" rendszerének bevezetéséhez vezet bennünket. Grekov akadémikus egyik 1954-ben (magyarul 1956-ban) megjelent művében, a volokalamszki kolostor jobbágyainak 1573—81 szeptemberéig regisztrált költözései alapján arra a következtetésre jutott, hogy IV. Iván a Jurij-nap (szabadköltözés) jogától a parasztságot 1580-ban kiadott cári ukázával fosztotta meg, és 1581-től az egész országban érvényt szerzett akaratának.6

A köztudatban a „tiltott évek" kezdeteként másfél évtizeden át az 1581. év tartotta magát. Újabb dokumentumok vizsgálata eredményeképpen vagyim Koreckij 1970-ben megcáfolta Grekov álláspontját, és a szabad költözködés felfüggesztését IV. Iván fiának, Fjodor Ivanovicsnak tulajdonította.7 Ugyanerre a követ-3Ua. 184. o.; Cserepnin: Zemskie sobori 113.1. 4 Razijadnie knigi 19U. 1. sUa. 219-232.1. 6 Grekov B. D. : Az orosz parasztság története a legrégibb időktől a XVII. századig Bp., 1956. II. к. 281-339.1. 7Koreckii V. /.: Zakreposcsenie krestjan i klassovaja bor'ba v Rossii vo vtoroj polovine XVI. v Moszkva, 1970. 89-160.1.