Századok – 1980
Tanulmányok - Zimányi Vera: Gazdasági és társadalmi fejlődés Mohácstól a 16. század végéig 511/IV
GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FEJLŐDÉS MOHÁCSTÓL A 16. SZÁZAD VÉGÉIG 559 az agrártermékek kivitelének és az iparcikkek behozatalának a bonyolításába. E fő funkciójukat tekintve azonban nem választotta el őket éles határvonal a legnagyobb mezővárosok kereskedőpolgáraitól. Mind az előbbieknek, mind az utóbbiaknak a vagyonos kereskedői szoros kapcsolatban állottak egymással és külföldi kereskedőkkel is. A kiemelkedően vagyonos debreceni Tar István pl. 1582-ben a kamaránál fennálló 11 000 forintos követelését a Nagyszombatban lakó, ugyancsak a marhakereskedésből meggazdagodott és egy évtizeddel korábban nemességet nyert Thököly Sebestyénre ruházta át. De a következő évben már Joannes Rottenburger nürnbergi polgárt elégíti ki Tar István a kamaránál borszállításért fennálló követelésével. 1588-ban ugyancsak Tar István 36 000 forintnyi, részben a kallói őrségnek szállított marhahús fejében fennálló követelése rendezését kéri a kamarától, arra hivatkozva, hogy az előző évben nagy kár érte: egy tízezer forintnyi értékű áruval megrakott hajója süllyedt el. 1594-ből is vannak adataink Tar István, Thököly Sebestyén és Joannes Regacz bécsi kereskedő üzleti kapcsolataira. E két kiemelkedően gazdag magyar kereskedő mellett azonban az 1590-es években egyre inkább előtérbe nyomulnak a külföldi nagykereskedők. Hieronymus Scottusnak 1591-ben fennálló több mint 31 000 forintos követelését a következő évben már Bartholomaeus Castell igyekszik érvényesíteni. Tíz-húszezer forintos ügyleteket bonyolítottak le Jodocus Croy bécsi, Georgius Bechler nürnbergi, Blasius Tattner bécsi kereskedők. Az itáliai eredetű, de hamarosan Bécsben megtelepedő Andreas és Sylvester Joanelli pedig magyarországi polgárok sorát foglalkoztatta kereskedelmi ügynökeként, így pl. 1588-ban Pirgler Gáspár, Geiczl Zakariás és Partinger Mátyás pozsonyi polgárokat, 1595-ben Deák Vencel mosoni polgárt, valamint Torkos Andrást, Mészáros Mátyást és egy bizonyos Götelt és társait. A legnagyobb stílű üzleteket alighanem az Itália felé szállító Lucas Bazin, de még őt is túlszárnyalva, a lőcsei származású, de bécsi polgárrá váló Henckel Lázár bonyolította le, aki a tizenöt éves háború egyik fő szállítója és finanszírozója volt. E nagystílű korakapitalista vállalkozók mellett a magyarországi kereskedőknek egyre szerényebb tér jutott. A nagyarányú külkereskedelem és hadiszállítások a nagyszámú mezővárosra épült belső piac szerteágazó hálózatát és a kisebb kereskedők széles körét feltételezték. Az agrárkonjunktúra kedvező hatása a mezővárosok fejlődésére A mezővárosok, e sajátságos, több funkciójú képződmények a paraszti árutermelés nagy gócai voltak. De ugyanakkor fontos kereskedelmi központok is: hetivásáraik egyben összegyűjtő, felvásárló helyei a környező falvak eladásra szánt mezőgazdasági árufeleslegének. Itt cseréltek gazdát a különféle mezőgazdasági termékek előállítására specializálódott vidékek árui, a belső piacra szánt gabona-, bor- és állatfölöslegek. A nagykereskedők is nagyrészt itt vásárolták meg a határszéli harmincadhelyekig hajtandó állatokat, szállítandó terményeket, amelyeket gyakran megbízottaik, egyes mezővárosi kereskedők szedtek össze részükre kisebb tételenként. Ugyanezt az utat tette meg az országba behozott áru is, csak visszafelé: a vámhelyeken túlnyomórészt nagykereskedők által behozott posztókat, vásznakat, kaszákat, késeket rendszerint valamelyik szabad királyi városon keresztül szállították az 4»
