Századok – 1980
Tanulmányok - Zimányi Vera: Gazdasági és társadalmi fejlődés Mohácstól a 16. század végéig 511/IV
TANULMÁNYOK Zimányi Vera: GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FEJLŐDÉS MOHÁCSTÓL A 16. SZÁZAD VÉGÉIG. 1 ) Magyarország bekapcsolódása a kora-újkori világgazdaságba. Létbizonytalanság, belső vándorlás, a népesség változása Amit a kortársak nehezen tudtak elfogadni, és csak átmeneti állapotnak tartottak: a török jelenléte és az ország három részre szakadása súlyos realitássá vált, amely az egykorú élet mindennapjaiban is állandóan éreztette hatását. A sorozatos hadjáratok, de még az úgynevezett békeévek állandó kisebb-nagyobb csatározásai, katonai portyázásai következtében is, az országnak különböző pontjain, kisebb vagy nagyobb területein semmisült meg a termés, váltak házak tucatjai vagy egész falvak a lángok martalékává, a jószág katonák táplálékává. Mindezt azonban néhány év alatt kiheverhette a község: az összeírásokban a sok elpusztult háztartás mellett a néhány évig adómentes új házak tömegei az újjáépítés serény munkájáról is folyamatosan tudósítanak bennünket. A megölt vagy rabságba hurcolt emberek százai, ezrei részére azonban már nem jelentett vigasztalást az egy-két éven belül újra zöldülő határ; a testileg vagy anyagilag teljesen megrokkantak is a falu lakosságának „nyomorult, koldus" megjelölésű kategóriájába csúsztak le végérvényesen. Akik még munkabírók voltak, és vagyonkájuk, elsősorban állatállományuk egy részét át tudták menteni, a tartósan veszélyeztetett területekről az ország biztonságosabb vidékeire húzódtak, ahol kedvezményeket élvező új telepesekként új otthont alapítottak. Mindenesetre az egykorúak gondolkodásába mélyen belevésődött a bármikor fenyegetővé válható létbizonytalanság tudata. Az is igaz, hogy az emberélet és a vagyon átmentésének a módszereit is igyekeztek kifejleszteni: adószedők és fosztogató katonák elől, ahol tehették, erdőkbe, nádasokba rejtették el az állatokat, s maguk is ott húzódtak meg. Ez azonban csak ideig-óráig segített, mert az éhes katonák — anyanyelvére való tekintet nélkül — kínzással kényszerítették rá a jobbágyot, hogy elásott gabonát rejtő „vermet mutasson", és egyéb élelmet adjon nekik. Az adót beszolgáltatni vonakodó falvakat pedig mind a törökök, mind a magyar végváriak büntetésből feldúlták, tűzzelvassal adva értésére a lakosságnak, hogy a katonaság életét biztosító szolgáltatások teljesítésében nem ismernek kegyelmet. Néhány elrettentésül felégetett falu esete azután messze földön megértette a lakossággal, hogy nincs más választásuk, mint a szolgáltatások teljesítése. így hamarosan rákényszerült a nemrég még egységes ország lakossága, hogy három államapparátust és három hadsereget tartson el - noha ez az eltartás soha nem vált teljessé, mert mind a királyi Magyarország a Habsburg-államháztartásnak, mind pedig a török hódoltság a török kincstárnak ráfizetésessé vált. Azok az erős, család nélküli legények, akik nem akarták életüket e folytonosan fokozódó követelések kielégítésével eltölteni, inkább a bujdosás nyújtotta „szabad" életet választották, gyakran maguk is fosztogató, prédáló (szervezetileg sehová sem tartozó) í*
