Századok – 1980
Tanulmányok - Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok 26/I
REFORMTÖREKVÉSEK ÉS TÖRTÉNELMI TANULSÁGOK 45 hogy miért nem cserélne egyik néppel sem, s azt ígéri, hogy bebizonyítja: Magyarországon „minden jól van". Ebben a keretben aztán elmarasztalja a németeket, akik nem képesek nemzetet alkotni, a hirtelen franciákat, akik a nagy ugrások és a lassú visszaesések nemzete, az angolokat, ahol a szélsőségek: a kicsapongó fényűzés és a nagy nyomor a jellemző, s ahol „a baj gyökere mély és a nép jövője szomorú". Ezek után következik Amerika, pontosabban az „éjszakamerikai egyesült státusok", amelynek lakóit — mondja a szerző — röviden amerikaiaknak nevezik „s mégsem cserélünk velük; ők parasztok, csupa kereskedők, és a pénzt igen nagyon szeretik, mit mi egész szívünkből gyűlölünk, mint valamelly meg nem valósítható ideát".98 Egy későbbi folytatás előbb a „kevert kormányzat" (mixed government) és a „hatalmak egyensúlya" elvét marasztalja el, nem jelezve, de nyilvánvalóan Tocqueville .alapján. Majd a kétkamarás rendszer ellentmondásait fejtegeti, és eljut a népképviselet fogalmához, amely szerinte megkívánja, hogy „az egész nemzet, az egész nép, az ország összes lakosai képviseltessenek", mert különben a fennmaradó „kiváltságok és szabadalmak" rossz hatással lesznek a nemzeti egységre. „Az ide szorítkozó eszme — folytatja — Európában még távol van az alkalmazástól, és a különböző országok és úgynevezett statusemberei igen megszokták ama declamatiókat, melyekkel ijesztgetik a szabadalmazott osztályokat, mihelyt népképviselésről van valahol szó; az állandó szójárás a democratiai elemet kárhoztatja, melly előtte az anarchiával synonym; az üres declamatiók azonban csak azt bizonyítják, hogy amaz országokban a nép csakugyan senki által sincs képviselve."99 Jóllehet, a szerző nem emlegeti az Egyesült Államokat, de mivel az előzőekben már bírálta az angol és francia gyakorlatot, mivel hangsúlyozza, hogy Európában ez az eszme még távol van a megvalósulástól, mivel a demokratikus elemre tesz megjegyzést, nyilvánvaló, hogy az üres deklamációkkal kárhoztatott „anarchia" az amerikai példát jelenti. A Pesti Hírlap körüli röpirat-irodalom, mindenekelőtt A Kelet Népe tartalmaz — Széchenyi korábbi Amerika-szimpátiái ellenére — kritikai elemet is az Egyesült Államokkal szemben. így Széchenyi a börtönreform-tervek kapcsán szóvá teszi, hogy az amerikai példa, amely távol van és talán nem is eléggé ismert, nyilvánvalóan azért kedves, mert „respublicai fényben" tündököl.10 0 A másik kritikus Kossuthnak az arisztokrácia elleni kirohanásait ítéli el, és azt hangsúlyozza, hogy van ész- és pénzarisztokrácia is, amely mindig megőrzi fensőbbségét. Bizonyítékul az Egyesült Államokat hozza fel: „Látjuk ama híres, úgynevezett szabad amerikai köztársaságokat; természetes állapotba helyeztetve lévén, ott a népnek egyenlő jogokkal kellene élni — és váljon hol égbekiáltóbb az aristocratia bűne, mint ott, hol a rabszolgaság törvényesen megerősítetett, s ki ellene szót emel, hazaárulással vádoltatik".101 Az érvelésben, pontosabban a ''Csendes: Levél-cyclus... IV. PH 1842. No. 133. A szerző ironizáló szándékát az amerikai szabadságról ugyanitt elmondottak még világosabban bizonyítják: „az ő képzelt szabadságuk sokáig tartani nem fog, mert az effélét az ember csakhamar megunja, mint ezt a minap egyik atyánkfia erősen megbizonyította; különös status-bölcsességi sagacitással jelölvén ki, hogy mi actu ott megvan, bármi jó legyen is, mit sem ér, mert nem fog tartani, azaz jobb volna, ha most sem lenne. Mélyebb gondolkozót képzelni nem is lehet." 99 1,Csendes: Levél-cyclus. .. X. PH 1842. No. 143. 1 00 Széchenyi, A Kelet Népe 118. 101 Baloghy, A nemzetiség 21-22. A szerző még azt is hozáteszi, hogy Kossuthnak az ilyen és hasonló „állandó kormány nélküli" (ti. időről időre elnököt választó, vagyis nem monarchikus)
