Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Romsics Ignác: Történetírásunk a két világháború közötti korszakról 440/III
460 A FELSZABADULÁS UTÁNI TÖRTÉNETÍRÁSUNK A kormányzati politika részeként több tanulmány foglalkozott az ellenforradalmi kormányok nemzetiségi politikájával, amely a nemzetiségi autonómiák elismerésétől a nemzetiségek kulturális szervezkedési jogának és az önálló iskolarendszer jogosságának a gyakorlati elismeréséig „fejlődött",9 6 s külön kötetek készültek a rendszer államának és jogának alapvető jellegzetességeiről is.9 7 E széles körű párt-, szervezet-, kormányzat- és jogtörténeti munkálatokra támaszkodva a hatvanas évek közepén és második felében nagy jelentőségű vita bontakozott ki a rendszer globális jellegéről. A hetvenes évek elejére az a vélemény vált elfogadottá, hogy az ellenforradalmi rendszer egyes korszakainak jellegét a hármas főtagozódású uralkodó osztályon belüli pillanatnyi erőviszonyok, az uralkodó osztály egyes rétegeinek a kormányzati és hatalmi struktúrában elfoglalt helye és lehetőségei szabták meg. A rendszer születésekor, 1919-ben és az 1920-as évek elején a szélsőjobboldali középrétegek voltak helyzeti előnyben, ennek következtében a munkás- és zsidóellenes terrorakciók gyakoriak, a fasiszta diktatúrára való törekvések erősek voltak. Az 1922—23-tól 1931-ig tartó időszakot ezzel szemben a nagybirtokosokra és a nagytőkésekre támaszkodó alapvetően konzervatív, de ugyanakkor autoritativ és hagyományos liberális elemeket is tartalmazó politika és uralmi rendszer jellemezte. A gazdasági válság talaján ismét megerősödtek a hatalom fasiszta vonásai. Előtörtek a szélsőjobboldali államhivatalnoki-katonatiszti-középbirtokosi rétegek. Teljes hatalmi őrségváltásra és totális módszerváltoztatásra azonban ekkor sem került sor, a fasizmus radikálisabb, populista szárnya ekkor is ellenzéki pozíciókból harcolt. A negyvenes években, alapvetően a háborús vereségek következtében ismét a nagybirtokos és nagytőkés konzervativizmus pozíciói erősödtek. Radikális fasiszta hatalomátvételre csak a német megszállás után került sor.98 A Horthy-rendszer jellegével kapcsolatos vita beletorkollott a két világháború közötti kelet-európai államrendszerek jellegével, ill. magával a fasizmussal kapcsolatos vitába. A Történelmi Szemle 1962-ben külön számot szentelt a problémának. A nemzetközi szakirodalom összegzésén alapuló tanulmányok a legtöbb európai, s valamennyi kelet-európai ország államrendszerét és fasiszta tömegmozgalmait bemutatták.99 A kérdés összehasonlító vizsgálatára a magyar kutatók közül elsőként Lackó Miklós vállalkozott. Véleménye szerint a fejlett nyugateurópai társadalmak már nem, a tradicionális balkáni társadalmak pedig még nem voltak alkalmasak erős fasiszta tömegmozgalmak kitermelé-96 Tilkovszky Lóránt: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon. (1938-1941.) Bp. 1967, Akad. Kiadó. 349 1. Uő: Nationalitätenpolitische Richtungen in Ungarn in der gegenrevolutionären Epoche (1919-1945). ÉHH 1975. 413-436. I.; Bellér Béla: Az ellenforradalom nemzetiségi politikájának kialakulása. Bp. 1975, Akad. Kiadó. 290 1. 9 7 Tanulmányok a Horthy-korszak államáról és jogáról. (írta Samu Mihály, Barabás Alice, Takács Imre stb.) Bp. 1958, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 219 1. - Csizmadia Andor: A Magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy korszakban. Bp. 1966, Akad. Kiadó. 442 1. Uő: Rechtliche Beziehungen von Staat und Kirche in Ungarn vor 1944. Bp. 1971, Akad. Kiadó. 296 1. 98A kérdés elvi kifejtése, ill. összegzése: Márkus László: A Horthy-rendszer uralkodó elitjének jellegéről. TSz 1965. 8. évf. 4. sz. 449-468. 1. Uő: Über den Charakter der herrschenden Elite des Horthy-Regimes. AH 1972. 18. tom. 1-2. nr. 119-147. 1. és Hanák Péter-Lackó Miklós-Ránki György: Gazdaság, társadalom, társadalmi-politikai gondolkodás Magyarországon a kapitalizmus korában. In: Vita Magyarország kapitalizmuskori fejlődéséről. Bp. 1971, Akad. Kiadó. 251. 1. 53-86.1. "Történelmi Szemle 1962. 5. évf. 3 4. sz.
