Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Romsics Ignác: Történetírásunk a két világháború közötti korszakról 440/III
A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZTI KORSZAKRÓL 447 A tulajdonképpeni történeti kutatás az 1940-es és az 1950-es évek fordulóján indult meg, s ennek első eredményei 1953 és 1956 között jelentek meg. Ezek közül az 1929—33-as világazdasági válság magyarországi jelentkezésével, s ennek előzményeként a húszas évek gazdaságtörténetével foglalkozó monográfia,3 8 valamint az ellenforradalmi korszak történetének komplex bemutatását felvállaló dokumentumközlő sorozat első két kötete emelkedik ki.3 9 Ezenkívül az ellenforradalmi kormányok külpolitikájával foglalkozó kismonográfia,4 0 és az egyházak két világháború közötti szerepét feltáró tanulmánykötet érdemel említést.4 1 A kor megközelítésének első tudományos vállalkozásai voltak ezek. Számos új, addig ismeretlen adatot tártak fel, de a kor dogmatikus szellemi légköre kisebb-nagyobb mértékben rajtuk is bélyeget hagyott. A gazdaságtörténeti kötet — az újabb kutatások szerint — eltúlozta például a húszas évek gazdasági fejlődésének negatív jelenségeit, s kevésbé hangsúlyozta annak pozitív vonásait. Máig tartó érvénnyel inkább csak a válság szektorális jellemzőit, s a gazdasági, pénzügyi és külkereskedelmi politika alakulására gyakorolt hatását tárta fel. A „klerikális reakcióval" foglalkozó tanulmánykötet nem differenciált kellőképpen az egyes egyházak, a különösen az egyes egyházakhoz kötődő irányzatok politikájának „reakcióssága" között, s ma már a külpolitikai kötet megállapításai is általánosságoknak tűnnek, amit egyéb okok mellett a felhasznált források szűk köre magyaráz. A szorosan vett munkásmozgalomtörténet-írást a Kommunista Párt 1935 előtti szektás politikájának a védelme és magyarázása, az 1936-os pártfeloszlatás helytelenítése, s a Békepárt bírálata, valamint az emigráns és hazai szociáldemokraták differenciálás nélküli túlzott elítélése jellemezte. A szerzők kutatási vezérfonala, mint ezt egyikük tanulmányának mottójaként idézte is, Sztálinnak ez a megállapítása volt: „Nem lehet a kapitalizmussal végezni, ha nem végzünk a szociáldemokratizmussal a munkásmozgalomban."42 A realistább hangvételű munkák közül mint pozitív ellenpélda Kállai Gyulának az antifasiszta népfrontpolitika 1936 és 1945 közötti történetét bemutató könyve emelkedik ki, mely szemléletében és tényszerűségében egyaránt a korabeli „szakirodalom" fölött áll.4 3 A sematizmusra való hajlam még a XX. kongresszus után született néhány munkában is ott kísértett, ill. kísért. A hatvanas és hetvenes évek rendkívül sokágú kutatásaira 38 Az 1929-1933. évi világazdasági válság hatása Magyarországon. Szerk. Incze Miklós. Bp. 1955, Akad. Kiadó. 526 1. (Incze, Miklós: The Conditions of the Masses in Hungary during the World Economic Crisis of 1929-1933. AH 1954. 3. torn. 1-2 nr. 1-93. 1.) 39Iratok az ellenforradalom történetéhez. 1919-1945. 1. köt. Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon. 1919-1921. Szerk. és bev. Nemes Dezső. A szerkesztésben részt vett Karsai Elek, Pamlényi Ervin. Bp. 1953, Szikra. 566 1. (Nemes Dezső: К isztorii krovavoj kontrrevoljucii v Vengrii 1919-1921 gg. Bp. 1954, Akad. Kiadó. 124 1. Studia historica Scientiarum Hungaricae, 11.) - 2. köt. A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor Magyarországon. 1921-1924. Szerk. és bev. Nemes Dezső. A forrásanyagot összeáll, és a szerkesztésben részt vett Karsai Elek. Bp. 1956, Szikra. 633 1. 40 Zsigmond László: Adalékok a magyar ellenforradalmi rendszer külpolitikájához 1929-1945. Bp. 1953, Szikra. 151 1. 41 A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza (1919-1930) Szerk. és bev. Balázs Béla. Bp. 1953, Művelt Nép. 451 1. 4 2 Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. Sz 1950. 84. évf. 1-4. sz. 37-84. 1. 4 3 Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom 1936-1945. Bp. 1948, Szikra. 279 1.
