Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Miskolczy Ambrus: A szatmári békétől az 1848/49-es forradalom és szabadságharcig 378/III
AZ 1849-1G TERJEDŐ KORSZAKRÓL 393 nyomán összeült a diéta). A köztudatban reformkorszak néven él ez a polgári forradalom előtti korszak, amikor a feudalizmus végső válságszakaszába került, és a közéletben megjelentek azok az erők, amelyek a politikai harc eszközeivel kezdtek hozzá a polgárinemzeti átalakulás megalapozásához. Míg a polgári történetírásban Széchenyi Istvánnak a polgári-nemzeti átalakulás programját kifejtő könyvei megjelenése miatt volt 1830 korszakhatárt, a marxista történetírás arra hívta fel a figyelmet, hogy a középnemesség körében ekkor kezdtek hangot adni a jobbágyviszonyok végleges felszámolását célzó igényeknek, a haladó nemesség és a nemesi értelmiség ideológusai és vezetői ekkor kezdték kidolgozni az érdekegyesítés programját — amelynek tartalma „alapvetően átmeneti érdekű osztályok átmeneti szövetsége" — az új közösségi életkereteket és kohéziót biztosító polgári nemzet megteremtése érdekében.7 2 A szemléleti és értékelési szempontokat alapvetően Révai Józsefnek a moszkvai emigrációban írt tanulmányai adták meg. A Révai-féle koncepcióval részletesebben foglalkozunk majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc historiográfiájának tárgyalásakor, most csak arra az iránytszabó értelmezési szempontjára hívjuk fel a figyelmet, miszerint a polgári átalakulás fő és irányító ereje — elsősorban az árutermelésben való érdekeltsége miatt — a középnemesség volt, amely az Elbától keletre, Kelet-Európában és benne Magyarországon ugyanazt a szerepet töltötte be, mint Nyugat-Európában a polgárság, ezért tevékenysége, kötöttségei és hibái ellenére alapvetően haladónak és pozitívnak minősíthető. így Révainak sikerült bemutatni a nemzeti és a haladó hagyományok összekapcsolódását, miközben a két világháború közötti hivatalos magyar történetírás még a haladást megtestesítő liberalizmust is Nyugatról átvett s a magyarságra vészthozó eszmerendszernek tartotta. A marxista történetírás utóbb annyiban finomította Révai megállapításain, hogy míg ő a középnemességnek a polgári átalakulást célzó erőfeszítéseit annak árutermelő mivoltához szorosan kapcsolta, történészeink többsége az árutermelés válságára és a válságból való kitörés szándékára helyezte a nagyobb hangsúlyt, mint ezt jól példázza a bihari nemesség hitelviszonyainak vizsgálata.73 S míg a két világháború közötti történetírás elítélően nyilatkozott a magyar liberalizmusról, a marxista történetírás éppen a fejlődés és a haladás adott lehetőségeit hangsúlyozva, célszerűnek tartotta, hogy Magyarországon a polgári átalakulás érdekében felhasználták a nyugati tapasztalatokat, bekapcsolódva az európai történelem sodrába. Történetírásunk külön gondot fordított a magyar progresszió európai és kelet-európai tájékozódásának a bemutatására. A lengyel—magyar kapcsolatokról készült monográfia a Czartoryski-emigráció magyarországi tervein és kapcsolatain túlmenően bemutatta, hogy a lengyel fejleményeknek (az 1830-as szabadságharcnak, 3-4. sz. 545-629 1. H. Balázs, Éva: Contribution à l'étude de l'ère des Lumières et du Joséphinisme en Hongrie. East European Quarterly. 1972. Vol. 6. 27-43 1. H.Balázs, Éva: Notes sur les relations franco-hongroises. Berzeviczy et Napoléon. Annales Historiques de la Révolution Française. 1973. No. 212. 145-263 1. Benda Kálmán: Napóleon és a magyarok. In: Benda Kálmán: Emberbarát vagy hazafi? Bp. 1978. Gondolat 318-334 1. 12 Magyarország története 1790-1849. A feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet korszaka (Szerk. Mérei Gyula, Spira György.) Bp. 1961. III. Tankönyvkiadó. Barta István: A magyar polgári reformmozgalom kezdeti szakaszának problémái. TSz 1963. 6. évf. 3—4. sz. 305-344 1. Barta, István: Entstehung des Gedankens der Interessenvereinigung in der ungarischen bürgerlich-adligen Reformbewegung. NÉH 1965. 491-516 1 13 Varga János: A bihari nemesség hitelviszonyai a polgári forradalom előtt. (Statisztikai forráselemzés) TSz 1958. 1. évf. 1-2. sz. 21-54 1. 5 Századok 1980/3
