Századok – 1980
Tanulmányok - Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok 26/I
REFORMTÖREKVÉSEK ÉS TÖRTÉNELMI TANULSÁGOK 29 teljesen érthető. Ugyanakkor a vélemények egy része az 1830. évi francia eseményeket kétségtelenül az azt követő politikai gyakorlat (pl. a sajtó elleni kíméletlen eljárás) miatt nem akarta méltányolni. De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az ifjú radikálisoknak az a csoportja, amely később szerepet játszott az 1848. évi magyar forradalomban, s amely az 1789-ben kezdődött francia eseményeket tekintette példának, csak ezekben az években érkezett el a politikai nagykorúság küszöbére. Mindez érthetővé teszi, hogy az 1841—42. év politikai vitái közepette az 1830. évi francia forradalom példaként alig, s az 1789-es és az azt követő események is csak ritkán és inkább negatív előjellel szerepeltek. Igaz, a Ferenc császár abszolutizmusa és Joseph Sedlnitzky rendőrminisztersége idején felnőtt politikus generáció leghaladóbb tagjaitól sem lehetett elvárni a francia forradalom melletti nyílt kiállást. Annak burkolt védelmezésére azonban több esetet találunk. A megelőző forradalmakról szólva ki kell itt térnünk Kossuthnak a 17. századi angol forradalommal kapcsolatos állásfoglalására is. Ez a forradalom nem kínált különösebb tanulságot az 1840-es évek magyar politikusainak, így érthetően nem sok szó esett róla.9 Mivel azonban Széchenyi A Kelet Népé-ben Kossuthot támadva és a francia forradalom megismétlődésével ijesztve egyben dicsérte a békés és alkotmányos angol fejlődést, Kossuth szembeszállt ezzel a nézettel. Válaszában rámutatott arra, hogy miközben Széchenyi borzadva fordul el a francia forradalom eseményeitől, „angol sympathiái" miatt nem jut eszébe, hogy másfélszáz évvel korábban az angolok is végigjátszották a francia forradalom drámáját, egészen a királygyilkosságig. A különbség az volt — mutat rá megalapozott ismeretei segítségével Kossuth —, hogy a francia király legalább nyilvános védelmet élvezett, míg a szerencsétlen I. Károlyt zárt ajtók mögött ítélték halálra. Amellett — folytatja — „az angoloknál a political fanatizmushoz még a vallásos fanatizmus is hozzá csatlakozott; a francziáknál pedig ép ellenkezően". Mind a két forradalom megszüntette a királyságot, és kikiáltotta a köztársaságot, mindkettő során támadt „despota", és mindkettőnél elkövetkezett a restauráció, majd a király száműzése és egy új dinasztia uralma. így nincs alapja annak a megkülönböztetésnek, összegzi Kossuth, hogy az angolok politikáját inkább az ész, a megfontolás, míg a franciákét az érzelmek, a szív irányítanák.10 Ami a nagy francia forradalmat illeti, a már említett okok miatt a Pesti Hírlap cikkeiben nem sok szó esik róla. Kossuth érdemben egy alkalommal említi, a hazai tisztűjítások kapcsán. „Apáink látták Frankhonban a féktelen népszenvedelmek legirtózatosb kicsapongásait" — íija, de ennek alapján hiba volna minden néphatalom és népszabadság gyanúsítására okot találni.1 1 Ez az állásfoglalás lényegében megvédi a francia forradalom demokratikus vívmányait, és ugyanezt teszi 1842 tavaszán a lap egy ismeretlen, álnév alatt rejtőző szerzője is, aki az „értekezések" rovatban írt folytatásos cikksorozatot. A cikk az 1790-es országgyűlésre, az akkor elhatározott haladó lépésekre és felhívásokra emlékeztetve így ír: „Az időszak, melyben felhívás történt, kétségkívül a '1849 után annál inkább megnőtt az érdeklődés az angol forradalom iránt; 1. R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. Bp. 1973. II. 241-244. 10 Kossuth Lajos: Felelet gróf Széchenyi Istvánnak. Pest, 1841. 136 -138. Széchenyi röpiratában igen nagy teret kap az esz és szív szembeállítása, elsősorban azzal a céllal, hogy Kossuth szenvedélyes érvelését így is rokonságba hozza a francia modorral - és így a forradalom előkészítésével. "PH 1841. No. 61.
