Századok – 1980
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: A bányajoghatóság centralizációjának első kísérlete Magyarországon 3/I
18 PAU LIN YI OSZKÁR mesterkedtek, hogy talán sikerül a városszövetség egységét megbontaniok. Ezzel a hátsó gondolattal felszólították a hat város küldötteit, hogy velük, a biztosokkal, behatóan vitassák meg a bányarendtartást és esetleges ellenvetéseiket, kifogásaikat adják elő. Ez a húzásuk sem sikerült. A küldöttek azt felelték, hogy a selmecbányaiak nélkül a biztosokkal mit sem tárgyalhatnak. Utasításaik úgy szólnak, hogy mindenben a selmecbányaiak véleménye szerint döntsenek.9 4 Azt kérték, küldjenek a biztosok a selmecbányaiak után. Ez meg is történt. A selmecbányaiaknak a bélabányai jegyző által a hat város küldötteinek jelenlétében felolvasott válasznyilatkozata egyértelműen elutasító volt, sőt fogalmazásában is kimondottan éles hangot ütött meg.9 5 Kijelentették: „nem mehetnek hozzájuk,9 6 miután jegyzőjüket nem voltak hajlandók a többi hat város küldöttei mellett fogadni." Kitartanak aznapi állásfoglalásuk mellett, és a községgel együtt inkább életüket is feláldozzák, mintsem hogy kiváltságaikból és bányajoghatóságukból engedjenek. A biztosok e választ a hat város kiküldötteivel együtt tiltakozással vették tudomásul, kijelentve egyszersmind, hogy a méltatlan nyilatkozatról mindkét felségnek jelentést tesznek. A selmecbányaiak mihamar belátták, hogy magatartásukkal túllőttek a célon. Hogy a kínos helyzetből kievickéljenek, úgy tettek, mintha mégiscsak hajlandók lennének a biztosokkal a bányarendtartás megvitatásába bocsátkozni. írásban kérték, hogy újból összeülhessenek. Az új időpont gyaníthatólag augusztus 15-re lett kitűzve.9 7 De kik nem tartották be a megállapodást? Ismét csak a selmecbányaiak. A veszélyes időkre és egyéb elfoglaltságukra hivatkozva új határidőt kértek. Ezt a biztosok szeptember l-ben állapították meg. De ekkor is hiába várakoztak rájuk Körmöcbányán a királyné biztosaival Zakoly pizetárius és a többi bányaszakértők.9 8 Abban a hitben ringatták magukat, hogy a selmecbányaiak időközben a bányarendtartást alaposan áttanulmányozták, és írásban fogják megtenni azokra észrevételeiket, azt, hogy melyik cikkelyt találják rossznak, illetőleg jónak, hasznosnak, célravezetőnek. A selmecbányaiak ezzel szemben semmit sem tettek. Üres hitegetés volt ígéretük, és a kitűzött napra még csak meg sem jelentek Körmöcbányán. Magatartásuk annál kihívóbb volt, mert két nappal rá, a városi küldöttek körmöcbányai összejövetelén már a selmecbányaiak is képviselték magukat.9 9 Az értekezlet napirendjén szerepelt a bányarendtartás is. Cikkelyenkénti beható megvitatása helyett azonban a városok, bizonyára a selmecbányaiak sugalmazására. mindössze sommás elutasító válaszra szorítkoztak. Felhánytorgatták, hogy a tervezet különböző bányarendtartásokból van összefércelve. Az így összehordott cikkelyek egyazon bányakörzetre nem is lennének mind alkalmazhatók. A használhatók meg amúgy is megvannak Selmecbánya és 9 4 A szövegben „furzunemben". 9 5 Hofkammerarchiv, Wien, mint a 86. jegyzetben, Fol. 70:r-v. 1546. június 28.: a biztosok tiltakozó irata; másolat, a 86 alatti jelentés melléklete. 96 Értsd: „zu den Kommissären", a biztosokhoz. 9 7 Vö. a 93. jegyzetben idézett iratot. 98 A 86. jegyzetben idézett jelentés. - Konritz Kristóf és Rakovszky György, a király biztosai ekkor Bécsben, illetőleg Pozsonyban voltak. 99 A hét bányaváros szövetsége az őket közösen érdeklő ügyeket küldöttgyűlésben tárgyalta, amelyben a nagyobb városok 2-3, a kisebbek 1-2 tanácstaggal voltak képviselve. A küldöttgyűlést a főbányaváros, Körmöcbánya tanácsa hívta egybe.
