Századok – 1980

Történeti irodalom - Trócsányi Zsolt: Az 1790-es évek erdélyi rendi reformmozgalmának történetéhez. (Ism.: Miskolczy Ambrus) 133/I

133 TÖRTÉNETI IRODALOM földről történt kiszorítás révén, hanem ez a proletariátus elsősorban a falusi kézműiparral foglalkozik, mely a „Verlag" rendszerében kihelyezett vagy megszervezett és a falusi kézműipar és a mezőgazdaság patriarchális egymáshoz való kapcsolódásában jelentkezik. A harmadik itt ismertetett munkájában a szerző a középkori pusztásodás jelenségeivel foglalkozik. Nagyon határozottan kimutatja, hogy a pusztásodás jelertsége már a „Gutswirtschaft" gazdálkodásának korszaka és a harmincéves háborúk korszaka előtt kialakult, és elsősorban annak a következményeként, hogy a növekvő feudális terhek elől a falusi népesség a városokba menekül. Továbbiakban arra is utal, hogy ez a művelési struktúra változásával is magyarázható, ugyanis a gabonaművelés helyett elsősorban a rideg állattartás alakul ki, ez szorítja ki a falusi népességet a városba. Ezzel a fejlődéssel összefüggésben a városokban a húsfogyasztás általánossá válik. Ez a korszak, a 13-14. sz. a városok fejlődésének aranykorszakaként jellemezhető. Abel első munkájában az agrárkrízisekre és konjunktúrákra vonatkozóan olyan teljesítményt mutatott fel, amit a későbbiekben nem tudott megismételni, és amely indokolttá tette ennek a munkának harmadszori kiadását. Ebben szintén jelzi azt a körülményt, hogy az a mód, ahogyan a munkásosztály Angliában megjelent, helyi sajátosság, mely a kontinentális Európában nem ismétlődött meg. A harmadik kiadásban a 18. sz.-i éhínségekkel kapcsolatban erősen hangsúlyozza a cereáliák és a burgonya mint éhségeledel fogyasztását. Ezután egy állattartáson alapuló gazdasági forma és fogyasztási struktúra alakul ki, azonban ez már az iparosodás előhírnöke. Második munkájának bírálatát a kiemelt idézetek bemutatásával, azt hisszük, hogy elvégeztük. Fejtegetésünk végére hagytuk az egyik alapvető fenntartásunkat. E munkájában a merkantilizmus és fiziokratizmus gazdasági törekvéseinek megnyilvánulását, melyek alapvetően meghatározták a mezőgazdasági termékek árának alakulását, csak teljesen epizodikusan a védővámok felállítása, vagy pedig megszüntetésekor említi. Véleményünk szerint képtelenség úgy mezőgazdasági ártörténetet írni, hogy nem fejtjük ki: a fiziokratizmus és a merkantilizmus esetében két ellentétes közgazdaságtani doktrináról van szó. Tagányi Zoltán TRÓCSÁNYI ZSOLT: AZ 1790-ES ÉVEK ERDÉLYI RENDI REFORMMOZGALMÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ (Nemzetiségi Füzetek 2.) (Budapest, ELTE Bölcsészettudományi Kar Kelet-Európai és Nemzetiségi Kutatócsoportja. Akadémiai Nyomda. 1978. 95 1.) Az utóbbi években ismét feléledt az érdeklődés az 1790-es évek nemesi reformmozgalmai iránt. A jozefinista célkitűzésekkel egyenrangú törekvések fokozott gonddal kerültek bemutatásra, s ez a korabeli politikai élet értékelését is módosítja. A vizsgálódásoknak ebbe a vonulatába illeszthető be Trócsányi Zsolt legújabb kismonográfiája az 1790/91-i kolozsvári országgyűlés által kiküldött egyházügyi és tanügyi bizottság működéséről. A szerző ezen újabb munkájával korábbi kutatásait folytatta tovább, hiszen az úrbéri bizottság történetét már másfél évtizeddel ezelőtt megírta. S mindezt abból a megfontolásból tette, hogy „e bizottságok munkálatai jóval többet árulnak el a rendi mozgalom jellegéről, az egyes politikai tényezők koncepciójáról, mint az ez években gyakori országgyűlések óhatatlan szűkszavú jegyzőkönyvei". Aligha vitatható, hogy a szerző mind a forrásanyag megszólaltatása, mind vizsgálódásainak célkitűzései szempontjából a legszerencsésebb megoldást választotta, amikor az operátumok kidolgozása folyamán ütköző véleményeket szembesítette egymással, felvázolta, hogy ezekből mi került a végleges állásfoglalásba, és végül a kormányzati szervek nézeteit rekonstruálta. A vallásügyi bizottság eddig ismeretlen tevékenységének bemutatásával módosítja azt az elképzelést, amely szerint a francia forradalmat követő reakció hullámával Erdélyben minden pozitív reform szándéka lekerült volna a napirendrőL Először, tömör és találó megállapításokkal jellemzi a katolikusok előretörése és preferálása következtében kialakult helyzetet, majd az 1790/9l-es diéta valláspolitikai törvényhozását, amely az ortodoxok toleráltságát megszüntető törvényében „még II. József türelmi rendeleténél is többet