Századok – 1980
Történeti irodalom - Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végén. (Ism.: Gunst Péter) 128/I
129 TÖRTÉNETI IRODALOM S erre az összefoglaló mértéktörténetre mihamarabb szükségünk lenne, hiszen - nyilván nem kell e hasábokon részletesebben fejtegetni -: gazdaság- (és részben társadalom-) történetírásunk mindaddig nem rendelkezik megfelelő konkrét adatbázissal, amíg a korabeli mértékek metrikus értékeit meg nem állapítja a kutatás, s ezzel lehetővé nem teszi a helyi mértékek összehasonlítását, viszonyítását egymáshoz. Amíg az egymással csak nehezen, vagy egyáltalában nem összevethető mértékekkel kell beérni, a gazdaságtörténetírás elemi előfeltételét sem teremtettük meg. A régóta nélkülözött összefoglalás felé tette meg az első nagy lépést Bogdán István ezzel a kötettel. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy az űrmértékek kutatása terén már maradandó eredményekre támaszkodhatunk, elsősorban Lederer Emma tanulmányában, erejét helyesen a hossz-és földmértékek középkori anyagának összegyűjtésére és rendszerezésére koncentrálta. Hatalmas anyagot nézett át, gyűjtött egybe és rendszerezett, páratlan türelemmel és szorgalommal, lankadatlan energiával. Imponáló a szerző anyagkezelése, s ha helyenként egy-egy mértékre vonatkozóan nyilván előkerülhetnek majd újabb adatok is, gyűjtését mégis teljesnek nevezhetjük (már amennyiben egy történeti anyaggyűjtés egyáltalában teljes lehet). A szerző energiáit az anyaggyűjtés nem vette teljesen igénybe, maradt ereje és türelme ahhoz, hogy azt megfelelő formába öntve közölje olvasóival. Eleve adott volt a kívánság: nyilvánvaló volt a szerző számára is, hogy a kutatók elsősorban olyan kézikönyvet várnak, amely a kutatás során előforduló különféle mértékek metrikus éltékét adja meg. Nos, Bogdán István ennek a kívánságnak messzemenően eleget tesz. Könyvének gerince az oklevelekben előforduló hossz- és földmértékek egyenkénti felsorolása, valamint metrikus értékének lehetőség szerinti meghatározása. Ez hihetetlenül nagy nehézségekkel jár, s bizonyos kombinációk, alkalmanként a hipotézisek áttételeken keresztül is történő alkalmazása nélkül elképzelhetetlen lenne. Bogdán minden ilyen esetben hangsúlyozottan utal a kombinálásra, illetve következtetéseinek hipotetikus voltára, még akkor is, ha helyenként elkerülhetetlenül átlépi azt a határt, amelynél ilyen esetekben meg kellene állni. Erre azonban csupán ritkán kerül sor, s mindezért kárpótol bennünket az a körülmény, hogy minden esetben közli a történeti mértékek metrikus értékeinek szélső eseteit is, azaz az olvasót nem vezeti félre - aki nem kívánja, legfeljebb nem fogadja el a hipotézist. Ez korrekt eljárás, s a későbbiekben is követendő módszer. Már az elmondottakkal is eleget tett volna Bogdán igényeinknek, de nem állt meg ezen a ponton. A kötet első felében mindazzal megismerteti olvasóit, amit a mértékekről, a mérési tevékenységről és a mérésügyről tudni kell. Az előbb említett két nagy fejezet összefoglalásaiban is áttekinti a hossz- és területmértékek típusait és az egyes mértékrendszereket. S ezen a ponton a szerzőnek újabb nagy feladatot kellett megoldania: mindenekelőtt a ma igényeinek eleget tevő pontos meghatározásokat kellett adnia, és az ezzel járó kategorizálást elvégeznie, másrészt az egyes mértékrendszerek alakulásának történeti ábrázolását. A szerző ennek is eleget tett, noha természetesen nem ugorhatta át a saját árnyékát: nem oldhatott meg olyan feladatokat, amelyek egy speciális munkaközösségre várnak. Munkáján minden tekintetben - természetesen előnyösen is -megmutatkozik, hogy az egy ember műve, akinek lehetőségei mégiscsak korlátozottak. Mint említettük, a munka legfőbb erénye hallatlan adatbősége, valamint az, hogy a szerző igen meggondoltan csoportosította anyagát, egyszerre volt képes eleget tenni egy kézikönyv és egy metrológiai elemző tanulmány feladatainak. így konkrét anyagán túl megismerteti olvasóit azzal, hogyan fejlődött történetileg a mértékrendszer, illetve rendszerek, a kezdetben nyilvánvalóan igen kisszámú és rendkívül egyszerűen, mindenki által használható egyes mértékekből miként alakult ki egy, a 16. század közepére már igen bonyolult, több struktúrát is magába foglaló mértékrendszer. Alkalmanként érinti az újabb és újabb mértékek kialakulásának okait is, azokat az igényeket, amelyek létrehozták az új mértékeket és mérési módokat. Mindezek során elkerülhetetlenül érintenie kellett a magyar mértékek és mértékrendszerek elemi kérdését: mi az, amit a honfoglalás előtt már ismert a magyarság, és melyek azok a mértékek és mérési módok, amelyeket a Kárpát-medencében ismert meg, akár a helyi lakosság gyakorlatából, akár nyugatról honosított meg a királyi hatalom. Ennek során a szerző megállapításai közül számosat alighanem véglegesnek lehet tekinteni, ha persze vitatható mindig akad közöttük. A Szent István-i öl Karoling eredetéről írottak pl. alighanem végérvényesek, akkor is, ha elég sok hipotetikus elem van a bizonyításban, ugyancsak nagyon szép elemzéssel bizonyítja a szerző az erdőöl eredetét, míg viszont az oly fontos ekealja értelmezésébe már becsúszhattak zavaró motívumok is, amelyek részben annak következményei, hogy a szerző túlérté-9 Századok 1980/1
