Századok – 1980

Beszámoló - Hozzászólások (Összeállította: Székely Anna) 122/I

BESZÁMOLÓ 123 polgári történetírás felfogásánál, abban nagyobb szerepet kell tulajdonítanunk a történetírót érő külső (metafontikus) hatásoknak. Vagyis a történeti átértékelés mögött bizonyos mértékig a történelemről kialakított képünk és a jelenünkről alkotott felfogásunk viszonya húzódik meg. d) E viszonyban az állandó kontinuusság mellett gyakran lép fel jelen és múlt bizonyos diszkontinuitása. A jelenben induló új folyamatok érzékelése [ vezeti leggyakrabban a történetírást korábbi koncepciójának átrendezésére. A referátum f itt hivatkozott arra az „átértékelésre", amely a modern tömegjelenségek, a gazdaság, a politika, a kultúra terén szükségszerűen magukkal hozzák a régi történetírás kormányzati politikára, az állam vezetőinek cselekedeteire koncentráló voltának újra-bírálatát. e) A történetírói gondolkodásban e jelen tényezők szerepének kimutatása ahhoz a következtetéshez is vezet, hogy a történetszemlélet egészséges formálódása nagyban függ a jelen társadalmi, politikai áramlatainak demokratikus, tudományos értékelést kívánó és elviselő voltától. Bassa Endre, a Kossuth Könyvkiadó társadalomtudományi szerkesztőségének vezetője hangsúlyozta, hogy a jelen és a múlt, a különböző történelmi időszakok kölcsönviszonyban vannak egymással. Jó valóságismeret nélkül nincsen társadalmilag hasznos múltkutatás. Azonban természetesen nem a történelem aktualizálásáról, vagy a jelen egyszerű historizálásáról van szó. „A valóságformálás alapja a helyesen rekonstruált múlt és ennek adekvát tudati képe, azaz a reális történelmi közgondolkodás." A közgondolkodás, a tudat formálásának eredményessége természetszerűleg függ a történettudományban elért eredményektől, de a tudomány eredményeinek szüntelen meghaladása egyáltalán nem jelenti automatikus hasznosításukat. Keveset tudunk arról, hogy — miközben a történeti tárgyú könyvek konjunktúrájának korát éljük — az olvasmányanyag hogyan integrálódik a tudatba. A köztudatban sok téves hiedelem, elképzelés él, a tudatzavar egyik, s talán legfőbb oka pedig saját történeti önértékelésünk zavaraiban rejlik. Ezután Bakizs Görgyné, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense az integrált történelemtanítás területén folytatott akadémiai kísérletről szólt. A kísérlet lényege röviden három kulcsszóval foglalható össze: emberközpontúság, világközpontúság, integráció. Ez a munka szaktudósok és tanárok együttműködésén alapul. Ennek az együttes tevékenységnek az eredménye az új tantárgyi koncepció kidolgozása s a négy általános és három gimnáziumi osztály számára már elkészült tankönyv. A kísérlet vezetőinek az a törekvése, hogy a kutatók és a tanárok legjobbjai fordítsák energiájukat erre a munkára. Az integrált tanterv célja annak az elérése, hogy az ismeretek perszonalizálódjanak, hogy a gyerekek ne közömbösen, hanem állandóan megújuló érdeklődéssel kövessék az órákat, s hogy a történelem ismerete a jelenben és a jövőben való eligazodás eszközévé, etikai tartalmak hordozójává váljék. Szebenyi Péter, az Országos Pedagógiai Intézet főosztályvezető-helyettese felhívta a figyelmet arra, hogy sokan öncélúnak tekintik a történelem tanulmányozását. Ezt a vádat a történelemtanárok mindenütt a világon visszautasítják, hiszen a ma bonyolult, összetett társadalmi valóságát csak széles körű történeti, közgazdasági, szociológiai, bel- és külpolitikai, ideológiai ismeretek birtokában érthetjük meg. Az ilyen széles körű jelenismeretet csak az olyan történelemtanítás alapozhatja meg, „amely a múltban is széleskörűen tálja fel a jelen kialakulásának történelmi előzményeit. Az integrált szellemű történelemtanítás követelménye tehát a jelen igényeiből fakad, s a társadalmi hasznosság szolgálatában áll" . A történelemtanításnak nemcsak racionális, hanem emocionális hatása is kell, hogy