Századok – 1980

Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: A bányajoghatóság centralizációjának első kísérlete Magyarországon 3/I

6 PAU LIN YI OSZKÁR ága volt a fémtermelésnek. Ezért is nevezhették a Gyűrűs tér kohótulajdonos polgárait „vállalatos uraknak" (Handelsherren). Bányaszabadság ide, bányaszabadság oda, a többi városlakónak az ércjövesztéssel, a szűkebb értelemben vett bányászattal kellett beérnie. Ha valamelyikük a bányaszövetkezeti érdekeltsége után reá eső érchányadot történetesen a maga számlájára kívánta kohósítani, ehhez valamelyik „vállalatos úr" kohóját kellett a megfelelő rövidebb időre bérbe vennie. Jobbára mégis a kohótulajdonosoknak adták el érchányadukat. Szilárdan kezükben tartották a gyűrűstéri polgárok a városi önkormányzat hatalmi szervét, a tanácsot is. A bírót ugyan az egész község, a polgárok összessége választotta. De a választás alá eső jelöltek csak gyűrűstéri polgárok lehettek, és a jelölés joga is a gyűrűstéri polgárokat illette meg. Az esküdtek viszont, akik életfogytiglan látták el tisztüket, az alkalomszerűleg megüresedett helyek betöltése felől maguk döntöttek. Az esküdtek, a tanács tagjai még a 16. század derekán is jó kétharmad részben a gyűrűstéri polgárok sorából kerültek ki. A szót a tanácsban természetszerűen a nagy vállalkozók, a vállalatos urak vitték. Nem meglepő tehát, hogy a bányajogot nem éppen jelentéktelen vonatkozásaiban a hatalom birtokosai törvényellenesen is a maguk javára értelmeztéks A bányajoghatóság önkényeskedő gyakorlatában az időztetéssel való visszaélés volt az, ami — mondhatni - a leghátrányosabban hatott a bányavárosok társadalmi fejlődésére, a belső fluktuációra. Időztetés alatt a bányaművelőnek az időleges mentesítése értendő a folyamatos művelés kötelezettsége alól.1

1

Ez a fejtő munkát akadályozó körülmények beálltakor volt meghatározott rövidebb időtartamra megadható. A Selmecbányái szokásjog általában 14 napban szabta meg.1

2 Selmecbányán és a hozzátartozó bányásztelepüléseken száz meg száz volt az ismert és bányajogosítvánnyal művelt bányák meg turzások száma. Ezekre túlnyomórészt a nagy vállalatos urak kértek és kaptak is bányajogosítványt.1

3

Viszont eszük ágában sem volt, hogy valamennyi felkért bányát műveljék is. Beérték néhány ígéretesnek vélt bánya fejtésével, míg a többit szüneteltették. Ezek felkérése csak arra volt jó, hogy azok művelését a jövőre maguknak biztosítsák. Ha egy-egy ilyen műveletlenül álló bányára azután — amint erre a bányajog megadta a lehetőséget — felkérő jelentkezett, a bányamester kellő jogalap nélkül ugyan, de röviden azzal utasította el, hogy időztetett bányáról van szó. Sem a felkérésekről, sem a kiadott bányajogosítványokról nyilvántartást nem vezettek. Kívülállóknak a bányajogba a tanács nem adott betekintést.1

4

A tanácsnak ez az önkényeskedő magatartása a külvárosi vállalkozók mozgási lehetőségét erősen leszűkítette. Kerékkötője volt ez a belső társadalmi differenciálódásnak. Az alsóbb rétegek részesedését a bányakincs haszonélvező birtoklásában erősen korlátozta, elütve azokat a "#. Veit h : Deutsches Bergwörterbuch mit Belegen. Breslau,. 1871, 202-203.1., „Frist" címszó alatt. 12

Wenzel: Codex, mint az 1. jegyzetben, 224.1. 14. pont. 13Salii Jeromos 1555-ben, elhunytakor mintegy 5000 kuksszal (1 Kuks= 1/128 bányarész) volt 144 bányaműnél érdekelve (Adalbert Baker: Hieronimi Salii. .. Verlassenschaft anno 1555 -Karpatenland I, Reichenberg 1928, 166-169.1.). - Schall Konrád viszont, aki 1551-ben hunyt el, 107 bányaműnél bírt mintegy 2400 kuksszal; hozzávetőleges számítás az 1555. március 1-i szerződés alapján: AMBÍt, mint a 7. jegyzetben, Inventar IX, Nr. 1832: Vertrag und Inventary bucch 1548-1587, folio 1: г — 5: г. 14

Puchspaum Lipót keltezetlen jelentése I.Ferdinand királyhoz 1543. május végéről: Hofkammerarchiv, Wien, Ungarisches Münz- und Bergwesen, Fase. 1, Fol. 106 108 + 133.