Századok – 1980

Beszámoló - Berend T. Iván: A történettudomány társadalmi hasznossága 110/I

BESZÁMOLÓ 119 egyetemes kapcsolódásaiból is. A kiváltó hatások számításba vételével, a növekedés külső tényezőinek, esetenként kvantifikálható, máskor mennyiségileg megmérhetetlen ösztönzéseiből. A 16—18. század között kiemelkedő maroknyi nyugat-európai, mai szóhasználattal élve fejlett ország előretörése ugyanúgy érthetetlen lenne a születő világgazdaságban elfoglalt helyük, a kibontakozó munkamegosztásban betöltött szerepük, növekvő dominanciájuk gyarmati rendszer útján történt intézményesítése nélkül, amint Európa és a világ perifériáira kerülő országainak megrekedése, növekvő viszonylagos lemaradása sem lenne önmagában, a világrendszerben elfoglalt helyük nélkül értelmezhető. A rendszerszemlélet nélkül természetesen a tőkés világgazdaság 19. századi teljes kialakulása során végbe ment újabb átrendeződések, felzárkózások és kudarcok sem lennének megmagyarázhatók. S éppen a világrendszer szocialista forradalmat követően megindult, majd a II. világháború után látványosan felgyorsult átalakulási folyamatainak keretei között közelíthetünk csak a mához és a mából kivezető utakhoz. A rendszerszemléletű történettudomány nélkülözhetetlen módszertani fegyvere az összehasonlítás. Az összehasonlító módszer természetesen egyáltalán nem a történettudomány sajátja, sőt alkalmazását úgyszólván egyetlen tudományos diszciplína sem nélkülözheti. Mégis van valami egyedi a történeti összehasonlításban. Ez ugyanis az emberiség egyetlen lehetősége, hogy megtörtént múltja mélyén egykor lappangó alternatívák rejtvényét megkísérelje megfejteni és ezzel mai alternatívái közötti választási lehetőségeit is jobban megérteni. Minden történelmi helyzetben alternatívák rejlenek. Minden valóságos történés tudatos vagy tudattalan választások, döntések, ellentétes érdekeket képviselő erők összecsapásából győztesként kikerülő osztályok cselekvésén keresztül valósul meg. Az előzmények, a körülmények természetesen meghatározzák a választást, a döntést, de a társadalmi cselekvés egyidejűleg maga is alakítja a történelmi körülményeket. A jelennel foglalkozó tudományok rendkívül nehéz feladata, hogy a ma napirendre kerülő választásokban előkészítse a jó döntéseket, segítsen a legjobb lehetséges alternatíva megragadásában. Csakhogy ezt olyan helyzetben kell megtennie, miközben a lehetséges alternatívák megvalósulásának következményeit csak spekulatív módon feltételezheti. Gondoljuk csak meg: a legzseniálisabb sakkozó is csak néhány lépésig tudja előreszámítani egy-egy lépés várható következményeit, holott a sakktáblán csupán meghatározott számú figura található, a variációs lehetőségek rendkívüli nagy számuk mellett is végesek. A társadalmi fejlődésben ezzel szemben nemcsak megszámlálhatatlan „tiszt" és „gyalog", nemcsak végtelen számú tényező hatásáról van szó, de gyakran nem is ismert a közreható tényezők köre. A variációk lehetősége végtelen. A legjobb matematikai apparátus és a legfejlettebb számítógéppark sem tehet mást, mint meghosszabbítja és rögzíti feltételezéseinket. A történelem nagy haszna ebben a helyzetben, hogy megtörtént események összehasonlítása révén hasonló választási helyzetekben hozott hasonló vagy ellentétes döntések ténylegesen bekövetkezett hatásait állíthatja párhuzamba. A társadalomtudomány igen ritka, úgyszólván „kísérleti" lehetőségeinek egyikével állunk tehát szemben. Ennek alapján sem tudjuk természetesen pontosan feltárni „mi lett volna, ha" a másik alternatívát választják és kísérlik megvalósítani. Lemérhetjük viszont — egy alkalommal már használt példával illusztrálva a lehetőséget —, hogy ugyanabban a 19. századi világgazdasági közegben, a sok szempontból hasonló helyzetben lévő országok növekedését